Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Irodalmi értesítő

746

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

likus autonómia képvisel«. Qui vivra, verra ! A felekeze- teknek állami közjogi téren való egyenjogosítására irányuló megokolást sem fogadhatjuk el teljesen szerző értelmezésé- ben (49. 1.). Általában véve nagyon optimisztikusoknak tartjuk azokat a kilátásba helyezett előnyöket, melyeket szerző sok mással egyetemben az autonómia létesítésétől remél (49—■56. 1.). Az autonómia korántsem fog panacea lenni a hithidegség, vallási közönyösség, erköclsi siilyedés stb. ellen. Sohasem szabad szem elől téveszteni azt. hogy a katholikus egyházi életnek alkotó eleme a természetfölótti, amit semmiféle cikória nem pótolhat. Áltálában közönsé- gesen mindenkor csak az autonómiában rejlő előnyökről hallunk beszélni, az esetleg bekövetkezhető hátrányokról szó sem esik. Pedig ilyenek is előfordulhatnak, mikor még egy olyan világi úrtól is, aki az erdélyi katholikus státusban már évtizedeken keresztül tiszteletreméltó szerepet tölt be, ilyen nyilatkozatokat hallunk : »a katkolikus főpapok kor- mányzása autonómia nélkül nem egyéb, mint a hívek gyenge- ségére alapított kormányzás«.

Kételkedem abban is, hogy az autonómia gyakorlat- bán megvalósításában csakugyan oly nagymérvű befolyást fog gyakorolni a tudomány, művészet fellendülésére, a charitativ tevékenység élénkítésére, egy egységes magyar állameszme megerősödésére stb. Nem látom, hogy Erdély, hol pedig a katholikus státus már több százados múltra tekinthet vissza, jelentékenyen előnyben volna a Király- hágón inneni katholikusokkal szemben. Amiben pedig az utóbbi évtizedben előbbre van, igen nagy mértékben láng- lelkű főpásztorának tulajdonítható. Korántsem azt akarom ezzel mondani, hogy a katholikus autonómia nem létesítene megfelelő szervezetben jótékony eredményeket, de nem osztom a túlzók felfogását, kik mindent az autonómiától remélnek. Mert kérdem, mitevők lennénk akkor, ha bármely okból az autonómia létesíthető nem volna ? Hiszen ez eset- ben is lehet és kell az autonómia-szervezet keretén kívül is szervezkedni és együttmunkálkodni egyházi érdekeink hatá- lyos védelmezésére. Vannak ezidöszerint is társadalmi,