Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Irodalmi értesítő

736

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

míg ez a tudomány, ahol a kérdésnek tulajdonképen el kell dőlnie, bizonyító adatait elő nem hozza, -— mondom, a palaeontologia semmit sem tud az embernek állati szár- mazásáról ; az ember állati származását a palaeontologia alapján tudományos vívmánynak mondani nem szabad ; míg az állat- és növénymaradványokon bizonyos fokozatos fejlődés észrevehető, az ember addig a korszakig, amidőn első nyomaival találkozunk (de ez nem a tertiar korszak, amint azt szerző meg nem okolt előzékenységében az ellen- félnek megengedi ; odáig nem nyúlnak az első nyomok, mindig valóságos emberként jelentkezik ; az eddig ismert leletek kivétel nélkül emberre vallanak, oly emberre, mint mi vagyunk, olyan szervezettel, olyan gondolkodó, tervező lélekkel, mint a mienk, csak sokkal alacsonyabb műveltségi fokon. De a többi, a fejlődéstani (embriologikus), anato- miai, alaktani, fiziológiai (vérkisérletek) megfigyelések és kutatások is mind csak »arra mutatnak, hogy a gerincesek egész világa ugyan egy típus szerint van alkotva«, de azt, hogy »az ember rokonságban áll az állatokkal«, hogy állati fejlődés, kimutatni még nem sikerült ; nem lehet állítani, hogy a származástan tételei az emberre is érvényesek.

De tegyük fel, csak úgy theoriában, hogy a tudomány- nak valamikor sikerülne kimutatni az ember állati szárma- zását legalább test szerint, úgy hogy Isten valamely, foko- zatos fejlődés által arra alkalmassá vált állatba beleterem- tette a szellemi lelket ; mi volna akkor ? hogyan volna az összeegyeztethető a keresztény világnézettel s a dogmával ? A kérdést először Mivart angol zoologus vetette fel a múlt század 70-es éveiben. Szerzőnk az utolsó fejezetben bőveb- ben kiterjeszkedik rá s ép ezért különösebb érdeklődésre tarthat igényt. Az embernek állati leszármazását test sze- rint többen nem tartják absolute lehetetlennek, bár való- színűnek sem ítélik, nem tudományos indiciumok alapján (mert ilyenek egyáltalában hiányoznak), hanem inkább a kifejlődési elmélet egysége s kivétel nélküli teljessége kívánalmából s merő elméletből. Mivartnak több követője akadt. Nálunk sem zárkóztak el e lehetőség elől s újabban