Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Irodalmi értesítő

734

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

nem azonos dolog. A származástan természettudomány r a világnézet filozófia. Midőn a monizmus azt hirdeti, hogy Isten és a világ egy, az anyag örök, az élet a szervetlen anyagból önként fejlődött, a természet minden eseménye a mechanikuserők folyománya, ember és állat között csak fokozati különbség van stb., ez már nem természettudo- mány, ez már a származástanon kívül eső bölcseleti kérdés, az már világnézet, az filozófia. Amiket a monizmus isten- tagadó tana mond, az nem a származástan szava, az a tér- mészettudomány cégére alatt árult metafizikai spekuláció.

E fontos, de oly sokszor elhanyagolt megkülönböztetés bemutatása után elénk tárja szerzőnk a keresztény és a monista világnézetet, s tiltakozva az ellen, mintha a természet- tudomány világnézetet adhatna, vagy a világnézet a természettudomány kérdése volna, miután az, mint a világ, az élet, az ember eredetének, céljának a kérdése a természet- bölcselethez tartozik, vizsgálja a Plate tanár által a híres berlini vitában képviselt monisztikus világnézetet s alapjait, melyek a következők : az örök anyag felvétele (minden indokolás nélkül), az ősnemződés (nem mint tapasztalati tény, hanem mint szükséges pótlószer, hipotézis), a természet- beli célszerűség tagadása, végre az örök természeti törvények. Hatalmas logikával s meggyőződést keltő módon sorban ledönti Dudek a materializmus e főerősségeit s megálla- pítja ezzel szemben a keresztény természetbölcselet pozitív alapokon nyugvó voltát, szemben a monizmussal, mely csak szavakra s önkényes feltételezésekre szorítkozik. Örök anyag ? De hisz a fizika szerint az anyag tehetetlen, magától nem mozog, ha nem mozgatják, s mozgásban nyugalomba nem kerül, ha meg nem állítják. Ha örök, akkor öröktől fogva vagy mozgásban volt, vagy nyugvásban. Ha ez utóbbi, hogyan jutott magától mozgásba ; 11a az előbbi, ez esetben az energiák egyensúlyának már régen be kellett volna követ- keznie. Vagy talán a chemia siet támogatásukra ? Époly kevéssé. Épen az affinitás, a chemiai elemek vegyülékének megszabott változhatatlan módja s törvénye maga hirdeti, hogy az anyagot alkotó elemek »készített cikkek«, mint