Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Az Aquinói-Szent-Tamás-Társaságból
722 VEGYESEK. Dr. Jehlicska Ferenc a következő észrevételeket teszi : Társadalmi állapotainknak komolyságát élesen jellemzi az a tény, hogy hovatovább kénytelenek leszünk a kollektiviz- must is belevonni tanácskozásainkba, mikor szociális nyava- lyáinkra orvosszert keresünk. Az a mozgalom, amely a magántulajdonrendszer alapján »vér nélkül« akar refor- málni, tényleg vézna, petyhüdtvérű legény, másrészt pedig a kollektivizmus képében sok a tetszetős szín. Ám azért felszólaló még sem tartja óhajtandónak a kollektivizmus kockázatos megoldási módját, amely az ígért javakért a nemzetek szabadságát követeli áldozatul. Az államnak joga is meg kötelessége is a munkásság helyzetén javítani ; eszközei erre a nemegyenes adóknak leszállítása, a progresszív adózás- nak behozatala, a munkásbiztosítás, a lakásmizéria meg- szüntetése, a családi munkabérnek biztosítása. Ha az állam- nak munkájával a társadalomnak erélyes karitatív tévé- kenysége fog párosulni, akkor, ha eldorádót nem is, de tűr- hető állapotokat lehet teremteni ebben az örök siralom- völgyben. A felolvasó úrnak valami újat és érdemlegeset is kellett volna mondania az igazságos munkabérről, a családi bérnek jogi biztosításáról. Értekezésének széles címe pedig alkalmat adhatott volna neki arra is, hogy méltassa a munká- nak erkölcsi értékét is, jelesen a fiatalságnak időszerű lett volna ajánlania az apró, szürke munkát, mely feltűnést nem keres, elismerést nem hajhász, de amely nélkül nagy kultúr- feladatokat és társadalmi reformokat megoldani és létesíteni nem lehet. Dr. Zubriczky Aladár, vonatkozással dr. Kiss János szavaira, hangsúlyozza, hogy a kollektivizmus egyrészről bénítólag hatna az iparra, kereskedelemre, földművelésre stb., mert eltompítaná a leghatalmasabb ösztönt, az erő- teljes önérdeket; másrészről élhetetlen centralizációra vezetne, melynek keserves oldalait eléggé érezzük már a mai erősen központosított állami berendezkedésnél is. A központban levő intézőköröknek kevés érzékük van a perifériákon élők érdekei iránt és voltaképpen már ma is a születési, vagyoni és értelmi arisztokrácia mellett valami központi, fővárosi
