Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

A budapesti tudományegyetem hittudományi karának új tanrendje

VEGYESEK.

711

A bibliai tudományok, kivéve a vasár- és ünnepnapi szakaszok értelmezését.

A bölcselettudományból a gondolkodástan, a lénytan és a természeti Isten-tan.

A hittudományi kart ennél az intézkedésnél a követ- kező szempontok vezették :

Mindenkép azon kell lenni, hogy a papjelöltek a latin nyelvet jól megismerjék és begyakorolják, mért is a tárgyak jelentős részét ezen a nyelven kell tanítani.

Másrészt azonban kívánatos, hogy a pap jelöltek minél többet tanuljanak, továbbá hogy amit tanulnak, minél közelebb legyen az élethez s az arra hivatottakat az irodalmi működésre is minél inkább előkészítse. Ezt célozza a tárgyak egy részének magyar ismertetése és feldolgozása.

Hogy mely tárgyak nyerjenek magyar és melyek latin előadási nyelvet, azt a következő szempontok döntik el : Amely tárgyak latin nyelven nyerték kifejlesztésüket csak- nem egészen mai alakjukig s ugyanazért latin munkákban vannak letéteményezve, azoknál a latin nyelv alkalmazása kívánatos. Amely tárgyak közvetetlenül az életre, a gyakor- latra készítenek elő, azok inkább az anyanyelvet kívánják. Némely tárgy szabad választást enged, némelyiknél meg különbséget kell tenni a részek közt, pl. a bölcselettudo- mánynál.1

A tanrend módosításának egyéb részleteit a hittudo- mányi kar emlékiratban a nagyméltóságú püspöki kar elé terjesztette, hol ez püspökkari tanácskozásban jóváhagyást nyert. Az így jóváhagyott tervet a kar az egyetemi tanács útján a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi miniszter- hez küldte fel. Ügy az egyetemi tanács, mint a miniszter úr örömmel fogadták a tervezetet s már most nincs egyéb

1 Erről az intézkedésről már a Hittudományi Folyóirat 1906.

IV. füzetében (657. s köv. old.) hírt adtam.

A latin és a magyar nyelv alkalmazásáról szabad legyen utal- nőm a következő cikkre, mely folyóiratomban és külön füzetben is megjelent: Dr. Kiss János, A hittudományi oktatás nyelvéről. 1899. 629—548. old.