Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Dr. Huszár Elemér: Az egyházmegye látogatása
AZ EGYHÁZMEGYE LÁTOGATÁSA. 689 telése ; 3. a gyászmise j1 4. a temetési menet ;2 5. a sírbatétel.3 1 Az egyházi temetés lényegéhez tartozik, hogy ne csak a holttestről, de az elköltözött lélekről is gondoskodás történjék ; feltétlenül kiküszöbölendő abusus tehát a temetési stóláért csak szertartást nyújtani, gyászmisét pedig csak külön díjazásért mon- dani. Ellenkezőleg : a gyászmisének az ingyenes temetésnél sem szabad soha elmaradnia. Ellenben az officium defunctorum elhagyá- sát a Rituale észszerű okból megengedi. A gyászmisét tulajdonképen a holttest jelenlétében kellene mondani ; ahol azonban nem szabad a holttestet a templomba vinni, ott két nappal a temetés után is mondható. Énekes gyászmisét (de die) csak karácsony, vízkereszt, áldozócsütörtök, pünkösd, úrnap, szeplőtlen fogantatás, gyümölcsoltó, nagyboldogasszony, kér. sz. János, sz. József, Péter Pál, mindenszentek, templombúcsu, a nagyhét 3 utolsó s a szentségimádás napján nem lehet tartani ; csendes gyászmisét ezenkívül karácsony és pünkösd vigüiáján, víz- kereszt nyolcadán, hamvazó szerdán, az egész nagyhéten, husvét és pünkösd nyolcada alatt sem. Szegényekért azonban, akiknek családja nem fizethet énekesmisét, e napokon csendes gyászmise (de die) is mondható. A halálozástól vagy temetéstől számított 3-ik, 7-ik, 30-ik napon és évfordulón gyászmisét karácsony és úrnap nyolcada alatt sem lehet mondani. Az 1858-iki eszterg. tart. zs. óhajtja, hogy minden temetőben kápolna állíttassák s legalább halottak napján ott ájtatosságot tartsanak. 2 Melynek útját a plébános a gyászoló családdal egyetértőleg határozza meg s amelynek élén mindig keresztet s égő gyertyákat kell vinni. Temetési menetben való részvételre vonatkozó jogeset tárgyalásában volt alkalmam a Studio Conciliiben résztvenni. Gubbio városában ősidők óta a szentkereszt, a fehérek, a feketék s sz. Fülöp társulata vett részt a temetési menetekben, míg az 1601-ben alakult Oltáriszentség társulata ezzel nem foglalkozott, míg 1895-ben a püspök e társulatnak is megadta e jogot. E püspöki rendelet vissza- vonását kérelmezte már most a négy régi társulat azon az alapon, hogy az 1827-i egyházmegyei zsinat a temetési menetekben való részvétel jogát kizárólag e i^égy társulatnak biztosította, minek fejében azok a temetésekből folyó jövedelmük 1/g-részét az Oltári- szentség társulatának voltak kötelesek átadni. А С. C. azonban 1898 jan. 29-én a püspöki rendeletet jóváhagyta. 3 Ahol a temetésnél szokásban van gyászbeszédet mondani, amit VIII. Bonifác 1300-ban Super cathedram bullájával először a dominikánusok és franciskánusoknak engedett meg, a szokás fenn- tartandó, újonnan behozni azonban csak püspöki engedéllyel szabad. Hittadomímyi Folyóirat. 1909. 45
