Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Nyőgér Antal: Urunk feltámadása

62

NYŐGÉR ANTAL.

Kánában édes anyja, a boldogságos Szűz, szólt neki: Fiam, nincs boruk e szegény lakodalmasoknak. A fiúi szeretet a szegény, a már megszégyenülésbe eső lakodalmasok iránt érzett szánalom által indítottan míveli mindjárt nyilvánosan az első csudáját.1

Menjünk tovább az evangélisták által leírt csudák idő- sorrendj ében.

Kafarnaumban meggyógyítja a hozzásiető királyi tiszt fiát. Mielőtt ezt tenné, Jézus előbb a kérő apának így szólott : »Ha csak jeleket és csudákat nem láttok, nem hisztek.« Még ekkor nem gyógyít, de midőn a remegő apa tovább esdeklően szól : »Uram, jöjj el, mielőtt fiam meghaljon.« Ekkor megszánván őtet Jézus, míveli a csudát. »Térj vissza, a te fiad él.«1 2

A tengeri zivatart mikor lecsendesíté és csudásan meg- menté a tanítványokat, nemde ezeknek esdeklő kiáltására kél föl és parancsol a szeleknek, meg a hullámoknak, meg- szánván a veszedelemben forgó hajósnépet ?3

Megsajnálta a kafarnaumi inaszakadtat, amint vivői a tetőről ágyastól együtt az udvarra lebocsájtották eléje és előbb a bűnöktől megtisztítván ennek a lelkét, csudásan meggyógyítá a nyavalyák folytán elszáradt testét.4 Irgalmas szánakozása által indítottan cselekvé ezt az a Jézus, aki ez udvarból távozta után Máté házában az adószedőkkel és a publikánusokkal asztalhoz telepedvén, az e tette fölött megbotránkozó farizeusokhoz így szólt : »Irgalmasságot akarok.« Ez irgalmasság a testében, lelkében beteg emberek iránt működött közre számtalan csudajeleinél. Föl támasz- tóttá Jézus Jairus leányát, mert megsajnálta a maró fájda- lomtól elgyötört apát, ki egyetlen leányának halála miatt könnyek közt esengett hozzája, hogy keltse életre gyermekét.5

1 Comentar, Cornelii a Lepide, Maldonatus in vers 11. Cap. 2. Joannis Evang.

2 Ján. 4., 46—53.

3 Máté, 8., 23—26.

4 Máté, 9., 1—13.

5 Máté, 9., 18—25. Márk, 5., 22—42. Luk. 8., 42—55.