Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Dr. Rusznák Miklós: A görög egyház böjti fegyelme
E szent készülődéshez járul a böjtnek természetéből ·eredő jó, amely közvetlenül szüli a lélek épülését. »Omnium (jejuniorum) unus est finis, et quasi praemium commune, spiritualis nimirum animae refectio, sacri Christi corporis et sanguinis participatione in sacrae mensae convivio obti- nenda : ut namque quater diutius in anno jejunant, ita quater cuncti Sacramento Eucharistiae communicant, tér tantum licet Poenitentibus quibusdam (quod cuncti deinceps mysteriorum participes observarunt) praescribatur Juris Graecor, lib. 2. in tomo unionis inter Constantinum Por- phyrogenitum et eius socerum Romanum. Τρίς τον Ιναυτον ά'ξιω&ήοεται της άπολανσεως των δ׳ !)ίιων μνστερίων. (inai, μεν tv τη σωτηριώδει τον θεοί καί Χωτηρος ημών άναστάαει, δεύτερον εν тг) κοιμήσει τον άχράντον δεσ ποινής Θεοτόκον, καί τρίτον εν τη γενεΟλίη) ημέρα τοΐ Χρίστον, διά τ(!) εν τανταις ηροηγεί&αι νηστείαν, καί τό εκ ταντης όφελος.«1 A szent áldozásból merített ezen magyarázaton kívül azonban van egy más értelmezés is, amellyel a nagyböjtön felül levő többi három évi böjtöt magyarázzák és pedig az ószövetségi szertartásból vett okadatolás. Zachariás próféta könyvében olvassuk : »Jejunium quarti. . . erit domui Juda in gaudium et laetitiam et in sollemnitates praeclaras : veritatem tantum et pacem diligite.«2 Miként tehát az év négy szakának megünneplésére ren- delte Isten az ó-szövetségben Juda házának a négy évi böjtöt, így rendeli az egyház az újszövetségben az újszövetségi Juda házának a négy évi böjtöt.3 Bármely véleményt kövessük is, nem zárkózhatunk el az alól az okadatolás alól, amely szerint úgy üdvösségünk legfőbb eseményei, valamint az apostolok példája irányítja az egyházat ez intézkedésében. Az örök üdvösség szemпост׳]! и молитвй, и трезвости совершенной всеконечно, и тогда ео страхомъ и велшмъ блатовЬнствомъ приметь пречистый тайны.« U. о. «ар. 32. Ь. 1 Goár, 1. с. р. 175. п. 27. in fine. 2 Zách. 8. 19. 3 V. ö. Benjámin. 1. c. p. 205. §. 10. A GÖRÖG EGYHÁZ BÖJTI FEGYELME. 641 Hittudományi Folyóirat. 1909. 42
