Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Dr. Kmoskó Mihály: A nesibini hittudományi főiskola virágzási kora adiabenei Henana idejében

A NESIBINI HITT0DOMÁNYI ISKOLA

613

parsűqpá πρόαωπον. Ha azonban Bar-Bahúll szótárát fel- nyitjuk és e kifejezések jelentését böngésszük, azt tapasz- táljuk, bogy a nála olvasható meghatározások nem épen azok, amelyekhez mi vagyunk szokva. A kejaná szóval pl. a szyrek Krisztus természetét szokták jelezni. Bar-Bahlúl e szót így határozza meg:1 »kcjaná az, ami önmagában létezik és valamiben részesül. . . megkülönböztetésül a járulékok- tói, melyek magukban nem állanak fönn . . . benne léteznek a képességek, a járulékok és működések.« Látnivaló, hogy e meghatározás voltaképen a substantiára illik, melynek ellentéte az accidens, de nem anatura-ra, amelynek kifeje- zésére a szyr theologusok használják, bár a meghatározás utolsó része a cpv'oeg fogalmára is tekintettel van.

Nem kevésbbé zavaros a υποοταοις fogalma, amint azt Bar-Bahlűl meghatározza :1 2 »kenümá az, ami magában véve természetszerűen fennáll. Természetszerűen fönnállónak hatá- roztatik meg, mert nincs νπόοτασις természet nélkül; hanem valamint minden természet hypostasisszerűen fönnáll, úgy minden νπόοτατις természetszerűen létezik. Meghatá- roztatik továbbá : a természet nyilvánítója, avagy : a saját fajtájával számlálandó. A νπόοταοις, továbbá az individuális ονοία, amely a természettel elválaszthatatlanul halad specifi fikus jellegének nyilvánítása céljából.«

Eltekintve e meghatározások egyéb tévedéseitől, két sarkalatos botlásukat kell leszögeznünk. Először is Bar- Bahlűl —; s ebben a többi szyr szerzők után indul — nem tesz különbséget tökéletes és tökéletlen állag között és nem domborítja ki eléggé a személy, az értelmes νπόοτατις fogai- mát.3 Másodszor, s ez a legfontosabb, azt állítja, hogy a

1 Lexicon Syriacum, ed. Rubens Duval, col. 889.

2 Ibid. col. 1804. sq.

3 Bábáy maga De unione c. művében a ΰηόσιαοις és πρόσωποτ fogalmainak megmásításával Krisztusban a »communicatio idióma- tum« helyett »communicatio nominum«-ot tanít s az »unio hypo- statica« helyett beéri »unio prosopica«-val.

E mű XVII. fejezetében a ίπόοτααις és a πρόαωπο»׳ fogalmáról pedig következőkép oktat ki minket (Labourt, i. m. 283. s köv. 11.) :

»On appelle hypostase la substance (ουσία) singuliére subsistante