Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Nyőgér Antal: Urunk feltámadása

URUNK FÖLTÁMADÁSA.

Befejező közlemény.

Az Úr Jézus Istenségének bizonyítéka az ő föltámadása.

%ъ Úr Jézus Nisán hónap 15-én, a törvényes husvét napján, meghalt a kereszten, aznap még a csillag feltünte előtt a Golgotha alatt elterülő kert új szikla- sírjában eltemették és innen Nisán hó 17-ikének virradatára dicsőségesen feltámadt. E nap a keresztények örvendetes husvétünnepe. Ez kétségbevonhatatlan történelmi bizonyság.

Ez a tényálladék az, ami ellen a kereszténységnek megátalkodott ellenségei, a történelem kétségtelen, szilárd bizonyítékait megvetvén, a józan logikának ellent mondván, mindent készek elkövetni, csak hogy ezt ne látszassanak elfogadni.

Ugyan miért ez a nagy tusakodás ?

A kereszténység alapja ez, mert ha Krisztus nem tárna- dott fel, akkor valóban hiábavaló a mi hitünk. E szavakat sz. Pál apostol mondotta.

Ha Krisztus valóban feltámadott, akkor Jézus valóban Isten ; ha Jézus nem támadott fel, akkor úgy áll a dolog, hogy épen nem Isten.

Épen e határozottan kényszerítő dilemma elől akart a Szanhedrin is kitérni, amidőn a templom kincstárából nagy összeg pénzt adott át a Krisztus sírját őrző római katonák- nak, hogy hazudjanak és hirdessék, mintha aludtokban lopták volna el a tanítványok a Krisztus holttestét.