Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Dr. Pataky Arnold: A Jubileumok könyve

A JUBILEUMOK KÖNYVE.

561

teremtése az első hét hatodik napján történt, míg az asszonyé a második hét hatodik napján ; ezért a fiúgyermek hét, a leány pedig születése után tizennégy napig tisztátalan (3., 8.). — Ádámot az angyalok negyven nappal teremtése után viszik az Édenkertbe, az asszonyt pedig 80 nappal azután ; ezért van felírva az égi táblákon, hogy fiú szülése után az anya negyven, leányé után pedig nyolcvan napig marad tisztátalan (3., 9—14.).— Az állatok beszéde csak a bűnbeesés után szűnt meg (3., 28.). — Szó van már az engesztelés napjáról : Isten irgalmas lesz mindazok iránt, akik az évben egyszer megtérnek (5., 18.), illetve megbánják bűneiket. Az engesztelés napja azon nap emlékére szól, melyen Józsefet vélt halála hírére megsiratták (34., 18., 19.). — Az égben is megünnepelték az isteni Ígéretet, hogy többé nem lesz vízözön, még Noé előtt ; ezért Noénak és utódainak is meg kell azt ünnepelniük : ez a zsengék ünnepe (6., 21.), nemkülönben nagyobb fénnyel az 1., 4., 7. és 10. hónap újholdjait is (6., 20. skk.). A zsengék áldozatáról különben Noénál már részletesen van szó (6., 17.), még inkább Ábrámnál (151.). — A cháldok már varázslók (11., 8.), Ábrahám ért a csillagászathoz (12., 16.), sőt már Arpach- sad megtanítja fiát, Kainamot az írásra, melynek segítségével elolvassa azt az iratot, mely az őrök varázs tanítását tártál- mázzá a napról, holdról és csillagokról (8., 2. skk.). Hallunk arról, hogy a zsidó népet nem szabad a nemzetek (D*fa) közé számítani, mert a Legfelsőbbnek örökségét képezi (16., 17—18.), s a zsidóknak ez a kiválasztása örök érvényű (16., 28. skk. és sokszor).

21., 6—15. Ábrahám hosszas parancsot ád Izsáknak az áldozatokra nézve, arra is kitérjeszkedik, hogy az áldozat egyes részeit mint helyezze el az oltáron, sőt azt is elmondja, hogy mily fát szabad használni az áldozat bemutatására.

21., 16. az áldozás előtt és után kézmosást rendel, 21., 18. (és igen számos más hely, főleg Noé történetében) a vértől való tartózkodást parancsolja, halálbüntetés terhe alatt is,

21., 20-ban szó van a »jus talionis«-ról.

A 30. fejezet Dina meggyalázásának esetéből kifolyólag

Hittudományi Folyóirat. 1909.

37