Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Dr. Kiss János: Apponyi Albert gróf rendelkezése az állami elemi iskolák hitoktatási nyelvéről
520 VEGYESEK. likus egyházban szorosan meg van állapítva s mindössze néhány nyelvre szorítva, a hitoktatás pedig annyi nyelvű, ahány nyelv a földkerekségen van. A latin liturgiában részesü- lök mindenféle nyelven hirdetik az Isten igéjét úgy a templom- bán, de kivált sokfélekép az iskolában. Román szertartásúak is eltűrik, hogy a katonaságnál németül tanítsák hittan- jukat. Ugyancsak román főhatóságok papi pályára szánt ifjaikat latin szertartásúak papnevelőintézeteibe s a buda- pesti kir. magyar tudomány-egyetem hittudományi karába küldik, ahol a legmagasabb hittudományt latinul és magyarul tanulják. Emellett természetesen a mondott főhatóságok gondoskodnak arról is, hogy a papjelöltek a maguk szertartá- sának nyelvét és alkotórészeit jól megtanulják. Ugyanez tör- ténik arányosan az állami elemi iskolákban. A szertartást azon a nyelven kell tartani, amely állandó jelleggel meg van határozva. A vallási oktatást pedig azon a nyelven kell adni, amelyet a különböző jogos szempontok javallanak. Nyilvánvaló a mondottakból, hogy Apponyi hitoktatási nyelvrendelete sem a nemzetiségi egyházak főhatóságainak jogkörét nem sérti, sem bármely szertartás hivatalos isteni- tiszteletét nem érinti. A panaszkodók nem is találnak senkit, aki az ügy igazi állását ismerve, elfogadja panaszukat s ismételje vádjaikat. Sem a katholikus egyház feje, sem a legelső magyar ember, sem a külföldi vagy hazai komoly és őszinte egyházfők vagy államférfiak nem fognak a vádaskodókkal egyetérteni, ha a miniszter rendelkezését a maga valódiságában megismerik. Csak azzal lehetne bármely higgadtan gondolkozó komoly * tényezőt a rendelkező államférfi ellen hangolni, ha sikerülne az illetővel elhitetni, hogy a hittant nálunk nemzetiséglakta vidéken állami elemi iskolákban, vagy épen a hitvallásos iskolákban is minden osztályban kizárólag magyarul szabad tanítani, ami homlokegyenest ellenkezik a valósággal. Csak a tény elferdítésével lehetne itt Apponyi miniszter ellen han- gulatot csinálni, nem pedig a valódi tényállással. De nemcsak elvileg kifogástalan és minden igényt kielé-
