Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Dr. Kiss János: Apponyi Albert gróf rendelkezése az állami elemi iskolák hitoktatási nyelvéről
VEGYESEK. 517 szerencsém Címedet ennélfogva felkérni, hogy a nevezett hitoktatóval szemben többször ismételt szabálytalan maga- tartása miatt bölcs belátása szerint eljárni s engem eljárása eredményéről mielőbb értesíteni méltóztassék«. Ugyanakkor a miniszter úr az illető vármegye tanfelügyelőjéhez intézett iratában így rendelkezett : »A hitoktatás nyelve tekintetében csupán azt követelem, hogy a felsőbb osztályokban magyar nyelven is eszközöltessék«. Majd a miniszter 1908. október 28-án 106.267. szám alatt valamennyi királyi tanfelügyelőhöz intézett rendeletében így szólt : »Az állami elemi iskolákban a hitoktatás nyelvének egyöntetű szabályozása az 1907. évi 133.704. számú rendelet elvi rendelkezése alapján hajtandó végre. Eszerint mindamaz állami elemi iskolákban, melyekben nem magyar anyanyelvű tanulók hitoktatásáról van szó, a hitoktatást ellátó lelkész- tői megkövetelendő, hogy a legfontosabb hitel vek és hit- ágazati részek a növendékeknek a felsőbb osztályokban magyarul is megmagyaráztassanak és taníttassanak«. Végül a miniszter úr 1909. június hó 24-én 34.003. sz. alatt valamennyi görög szertartású katholikus és magyar- országi görög-keleti román érsek- és püspökhöz intézett átiratában így adta elő rendeletét: »106.267/1909. sz. vala- mennyi kir. tanfelügyelőhöz intézett körrendeletemben — melyet idezártan másolatban címed rendelkezésére bocsátók -— az állami elemi népiskolákban a gyermekek anyanyelven való hitoktatását az egész vonalon megengedtem s így a vallásos nevelés érdekeit a lehető legteljesebb mértékben kielégítettem s csak azt követeltem meg, hogy a legfontosabb hitelvek és legszokásosabb imák az állami elemi iskolák felsőbb osztályaiban magyarul is taníttassanak«. Ez a tényállás. És én azt hiszem, hogy ennek egyszerű előadása egybeesik annak igazolásával, hogy Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter illetékességi körében járt el, egyházi hatóságok rendelkezési jogát nem érintette, rendele te a nyilvános istenitisztelet (liturgia) tartásával vagy annak tanításával még erőltetve sem hozható érint- kezésbe, a valláserkölcsi igényeket a legnagyobb figyelemben
