Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Paluscsák Pál O. P.: A hit titkai és az emberi elme
46 PALUSCSÁK PÁL. mert a másféle érvek csak azoknál bizonyítanak valamit, akik a titkokat hiszik.1 66. Durandus szerint az a legelső, hogy szigorú különb- séget tegyünk az ész meg a hitigazság között. Ami hit- igazság az nem lehet észigazság és megfordítva. Ahol nem kinyilatkoztatott igazságról van szó, ottan a legelső ítélő- bíró az elme ; semmiféle emberi tekintély előtt ne hajoljunk meg (magis innitamur rationi, quam auctoritati cujus- cumque doctoris quantumcumque celebris vel solemnis.2 A hit igazságait az elme nem bizonyíthatja be. A fel- hozott érvek csak elfogadhatóvá teszik a hitigazságokat, azokat nem bizonyítják be, mért is mi azokat a kinyilatkoz- tatás miatt fogadjuk el. így pl. a Szentháromság mellett felhozott észérvek csak »solae persuasiones ad id quod demonstratio non attingit . . . Plus autem est adhaerendum conclusioni propter fidem quam propter dictas conclusiones.«3 1 Richardus például a Szentháromságot a következőkből akarja összeállítani: Respondeo quod in Deo sunt plures personae et hoc potest declarari ex suppositionibus manifestis quarum prima est quod in Deo est summa bonitas, summa perfectio summa simplicitas et summa primitas. De mindjárt hozzáteszi : Validius autem argu- mentum ... est validissimum testimonium Sacrae Scripturae, quibus magis intuendum est quam rationi. In I. Sent. d. II. а. II. q. I. Hogy a felsorolt »suppositioni smanifestae«-ből nem bizonyíthatók be а Szentháromság, azt azzal is kimutatja, hogy mi a Szentháromságot csakis a hit útján ismerjük meg : »Deum ergo esse unum et trinum non cognoscimus nisi per fidem . . .« In. I. Sent. dist. III. q. II. Sz. Bonaventura szintén így gondolkodik. Ö a Szentháromságot a következőképen igyekszik bizonyítani : quod in ipso sit summa beatitudo, summa perfectio, summa simplicitas, summa primitas és e négy tulajdonságból vezeti le a három személyt. In I. Sent. dist II. art. unie. q. II. De azért ezen titok természetfölötti, mert azt hit nélkül, az ember még csak nem is sejtheti, természetes ismerete arra nem is vezetheti. In I. Sent. dist. III. q. IV. Előttük már Richardus a S. Victore a »caritas«, a »felicitas« és a »glória« fogalmából akarja a három személy létezését Istenben megfoghatóvá tenni. De Trin. lib. III. с. III—V. (Migne, CXCVI. col. 917.) 2 Libri Sentent. Prologus. 3 In I. Sent. dist. II. q. IV. Igen erősen kikel azok ellen, akik a Szentháromságot valamiképen az isteni tulajdonságokból
