Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Dr. Huszár Elemér: Az egyházmegye látogatása
AZ EGYHÁZMEGYE LÁTOGATÁSA. 477 alá esik. Szükség esetében a szent áldozást plebánosi enge- déllyel diaconus is kiszolgáltathatja, végszükség esetén engedélyre sincs szüksége. A pápa végszükség esetén laikus- nak is megengedheti, hogy az oltári szentséget pl. egy bőr- tönben sínylődő hitvallóhoz vigye, így У. Pius Stuart Máriá- nak. Ilyen rendkívüli esetektől eltekintve azonban nemcsak az oltári szentséget nem szabad laikussal vitetni, de még a betegtől visszatérve az üres pyxist is magának a papnak kell visszahoznia.1 A plébános híveinek, akik azt jogosan kérik, halálos bűn terhe alatt köteles a viaticumot még ragályos betegség esetén is kiszolgáltatni. A módot, mellyel a ragály ellen véde- kezzék, a püspök határozza meg: megengedheti, hogy a beteg maga vegye a szentséget kezébe vagy hogy a pap borban vagy vízben adja be. Miután a latin egyházban az áldoztatás kovásztalan, a görög egyházban kovászos kenyérrel történik, minden pap saját rítusa szerint köteles áldoztatni ; a híveknek ellen- ben XIV. Benedek míg a latin szertartásunknak eltiltja görög szertartás szerint áldozni, addig a görögöknek ott, ahol saját plébániájuk nincs, megengedte a latin szertartás szerint való áldozást1 2,׳ hasonlókép a két szín alatt való áldó- zást is csak a görögöknek engedi meg ott, ahol ez szokásban 1 S. R. C. 1905 júl. 14. 2 XIV. Benedek 1742 május 26-iki Etsi Pastoralis breveje (Bullarium I. k. 57.) VI. §. XI. : unusquisque Sacerdos nonnisi in suo sive Graeco sive Latino ritu Eucharistiam fidelibus porrigere debeat. XII. : Ne Laici autem Latini communionem a Graecis Presbyteris sub specie fermentati recipiant, prohibemus omnino et interdicimus. XIII. : Graecis tamen Laicis permittimus ut ubi Parochiam Graecam non habent, possint si velint in Ecclesia Latina Eucharistiam sub specie asymi a Latinis Sacerdotibus sumere. 1755 júl. 26-án pedig а syr és örmény missionariusokhoz intézett Allatae encyklikájában, 34. §. megismétli : Vetita sane Ritus admixtio esset, si Latinus Euchari- stiam in fermentato consecratam Latinis administraret, idemque dicendum esset si Orientalis genti suae Sacram Eucharistiam in azymo distribueret. Curare siquidem debent Ordinarii ut Latini semper in azymo. Graeci autem ubi propriam Parochiam habent, in fermentato communicent.
