Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Dr. Notter Antal: A szerzetesi szegénység jogi tartalma
454 DR. NŐTTEK ANTAL. pápai decretalisokban megállapított szigorú büntetéseket,, jelesül az egyházi temetés megtagadását és a különvagyon- nak a szerzetessel való eltemetését.1 A trienti zsinat után nem találkozunk a szerzetesi magántulajdonnal formaszerüen, de találkozunk vele majd gyakrabban, majd ritkábban a szerzetesi peculium alakjába bujtatva. A trienti zsinat most közölt törvénye ugyan kizárja a szerzetesi peculiumot is, azonban egyes kánonisták (pl. Schmalzgrueber) szerint a trienti zsinat e törvényével szem- bon is képződhetett ellenkező szokásjog, minek folytán a peculium meghonosodhatott a trienti zsinat után is olyan értelemben, hogy a szerzetes valamely vagyontárgyat a szerzetelüljárók akaratától függően kezelhet, birlalhat és használhat. 1 2 Ez a peculium a gyakorlatban pedig olyan lehet, hogy a szerzet elüj áróitól való függőség csak elvben, jóformán csak névleg van meg. A szerzetesi szegénység ismertetett története társadalmi szempontból egy nagy tanulságot rejt magában. Azt, hogy a vagyonközösség, illetve nagyobb számú embernek vala- mely alapítványi vagyonból való olyan eltartása, hogy ezek- nek egyéni vagyonuk ne legyen, nagy erkölcsi fegyelmezett- séget kíván. Ahol nincs meg ez a fegyelmezettség, hanem csak csekély lanyhaság áll is be, ott mindig lehetetlennek bizonyul az egyéni tulajdon nélkül való élet, ott mindig létrejön az egyéni tulajdon. Amint a káptalanokban a közös élet helyébe lépett az egyéni praebenda, úgy mindig az egyéni tulajdon felé törekszik a társadalmi fejlődés, hacsak valami erős erkölcsi eszme és szigorú fegyelem útját nem állja ennek. Mindennemű vagyonközösségnek az első és el nem engedhető feltétele tehát a nagy fegyelem, amelyet csakis a 1 Nótter : A szerzetesi professio 306. 1. — Scherer id. m. II. 825., abban a nézetben látszik lenni, hogy a trienti zsinat büntető· rendelkezésével hatályon kívül helyeztettek a decretalisokban meg- állapított büntetések. 2 Idézett művem 303. és 305. 1. — Van Espen »De vitio pecu- liaritatis« c. művében mindennemű peculiumot tilosnak vitat. Ugyanígy Reiffenstuel s más szigorúbb kánonisták.
