Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Paluscsák Pál O. P.: A közjó sz. Tamás erkölcstanában
386 PALUSCSÁK PÁL. és elnézésével — így kötelességének elhanyagolásával — a népet kizsaroltatni, vagyonából kifosztatni engedi, akkor is, úgy hiszem, »latro«, vagy legalább is orgazda módjára viselkedik. Az osztó igazságosság a mérték a közjóban való részesülésnél is. A szabály ez : tanto plus alicui de bonis communibus datur, quanto illa persona majorem habet principalitatem in communitate.1 A közjóban annyiban min- denkinek kell részesülnie, hogy jogvédelme megvan, hogy a törvény róla is gondoskodik, a különbség a befolyást illeti, amelyet az egyesek a törvényhozásra gyakorolnak. Erről alábban szólunk. Ezen osztó igazság szerint köteles eljárni az állam a közhivatalok betöltésénél is. Ne a politikai állás- pont legyen a mértékadó, hanem az : váljon megfelel-e az illető a szükséges kellékeknek. A közjó és az állampolgá- rok java megkövetelik, hogy a hivatalokban, állásokban olyanok legyenek, akik azt becsületesen be is tudják tölteni. 50. A közjó megvédéséből vezeti le sz. Tamás a törvényhozás többi kötelességét is. Minden lénynek az a természetes ösztöne, hogy önönmagát védelmezze. Az álla- toknál erre való az erő vagy más, Istentől adott védelmi mód. Az embernek észt adott az Űr, hogy minél tökéletesebb és alkalmatosabb eszközökkel védelmezhesse önmagát. így az emberi társadalomnak, az államnak is megvan az a joga, hogy saját »javát«, a közjót megvédelmezze. Az állam javá- nak kettős ellensége van : a társadalom tagjainak gonosz- sága és a külellenség.1 2 így az államnak ezen kettős ellenség ellen védekezni kötelessége. A benső ellenség ellen védel- mezi magát büntető hatalma által, a külső ellenség ellen pedig a véderő, a katonaság által. Sz. Tamás a közjóval hozza mind a kettőt szoros kapcsolatba. 51. Hogy az államnak joga és kötelessége büntetni, azt a következőleg magyarázza meg. Isten azért rendelt a társadalomban egy tekintélyt, hogy az a közjót előmoz- dítsa, megvalósítsa, megőrizze. így mindarra, ami ezen 1 S. Th. II II. q. 61. а. II. c. 2 de régim, prino. 1. I. с. VII.
