Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Paluscsák Pál O. P.: A hit titkai és az emberi elme

A HIT TITKAI ÉS AZ EMBERI ELME.

35

természetéből indul ki. Az élő avagy leírt szó a fogalmak- nak a jele. A fogalmak pedig a megismert tárgyak másai. Ebből pedig az következik, hogy mi csak annyiban beszél- hetünk valamely dologról, amennyiben azt elménkkel fel- fogtuk. Istent mi ezen életben színről színre nem látjuk, csak a teremtményekből ismerjük meg. Fogalmaink Istenről a teremtett, látható dolgokból vannak merítve. így, amit mondunk avagy írunk Istenről, az nem fejezi ki Istent úgy ahogy van, de ahogy mi Öt a teremtmények által fel- ismertük.1

Amit mi Istenről állítunk, az valóban Istent jelenti, de nem fejezi ki az Istent tökéletesen, mert a teremtett dolgok, amelyekből mi Isten ismeretére jutunk, nem tükrözik vissza tökéletesen Isten lényegét, természetét.1 2 A teremt- mények hasonlók Istenhez, mert tökéletességük, termé- szetük Istentől, mint mindennek létezőnek a forrásától ered. De mivel Isten és a teremtmény, mint ok és okozat nem egyneműek, sem nem egyfajuak, hanem sokkal nagyobb közöttük a különbség, így a hasonlóság is és ennek folytán fogalmaink is csak halvány képek Isten tökéletességéről.3

Ha mi tehát Istenről beszélünk, mire kell ügyelnünk ? A fogalmainkat, a melyeket Istenről akotunk, tisztáznunk kell,4 mert a mi fogalmaink csak a teremtett dolgok tökéle- tességeit tartalmazzák, így azonnal Istenre, a végtelen töké- letességre, nem alkalmazhatók, hanem ami bennünk a teremtményre vonatkozik azt mind el kell mintegy vonnunk és csak magának a tökéletességnek a fogalmát szabad Istenre alkalmaznunk, azt róla állítanunk.5 A hittudósnak tehát az a nagy feladata, hogy mindama fogalmakat, amelyeket

1 I. q. XIII. а. I. V. ö. In I. Sent. dist. XXII. q. I. а. I.

2 Ibid. а. II.

3 Ibid а. IV. V. ö. I. q. IV. а. III., Contra Gentes, lib. I. e. XXIX.

1 I. q. XIII. а. III.

5 Omne quod est perfectum in creaturis oportet Deo attribui secundum id quod est de ratione illius perfectionis absolute, non secundum modum quo est in hoc vel in alio, de pot: q. IX. а. V.

3*