Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Irodalmi értesítő

346

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

kulcs oldja meg a rejtélyt : az etika értéktudomány, neki a léthez, az ontológiához semmi köze, azért a szabadakarat problémáját, mint ontológiai problémát, az etikából ki kell zárni. (122.) A szabadakarat kérdésének az etikához semmi köze, »mert érték és realitás minden izökben külön- böző természetű, mintegy más világba tartozó koncepciók«. (125.)

Eddig az volt az általános nézet, hogy az etika az emberi cselekedetekről szóló tudomány. Senkinek sem jutott eszébe, hogy etikai mértéket alkalmazzon p. o. egy lónak cselekvő- ségére, mert ez a cselekvőség nem öntudatos, nem szabad. Ha azonban a szabadakarat kérdését Paulerrel az etikából kirekesztjük, ha azt mondjuk, hogy a szükségképeni cselek- vőség is esik etikai megbírálás alá, akkor az erkölcstan fogalmát teljesen meg kell változtatnunk és az állatok, sőt a növények cselekvőségét is bele kell vonnunk az etikai vizsgálat körébe. Nyilvánvaló dolog, hogy helytelen, agnosz- tikus ontológiai elvek mellett nem lehet tisztán megőrizni az egészséges természetes gondolkodást; a spekulatív tévely a gyakorlati kérdések iránt való érzéknek elfajulását is maga után vonja. Hadd illusztrálja ezt a fogalomzavart a szerzőnek következő kijelentése : »Aki jót akar akár szükség- képen, akár szabadságánál fogva, egyaránt nemes dolgot tesz, ha az valóban érzületének és jellemének spontán meg- nyilatkozása«. (124.) Itt mindenekelőtt az a .kérdés kíván- kozik az ember nyelvére, miért nem mondja Pauler így : »aki jót tesz akár szükségképen, akár szabadságánál fogva stb. ?« Nemde, aki szükségképen tesz jót, annak cseleke- dete alanyi etikai értékkel sem bír, hiszen az neki nem is betudható. Ámde Pauler szükségképeni akarásról szól. Hogy az akarás és a szükségképiség kizárják egymást, azt nem tartjük szükségesnek bővebben magyarázni; csak azt je- gyezzük meg, hogy aki szükségképen »akar« jót, az azt a jót szükségképen teszi is, s ennél fogva neki az ily csele- kedetet beszámítani nem lehet. És aztán hogyan egyeztet- hető össze a szerzőnek fenti mondásában a szükségképeni akarás és a jellemnek spontán megnyilatkozása ? Hogy