Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Dr. Metzger Márton: IV. Amenophis, a monotheista pharaó
IV. AMENOPHIS, А МОКOTHEISTA PHARAÓ. 25 lete kiváló volt. Kivált az assyr-babylon birodalomban Samas a napisten előkelő helyet foglalt el. A többi helyhez, templomhoz esetleg szoborhoz kötött isteneket elhagyta Ti. Nem úgy a napban székelő istent, hisz elkísérte őt új hazájába is. Ez az előnye a napistennek és egyéb kiválóságai kedvessé tették őt Ti előtt, és nagyon valószínű, hogy fia tőle nyerte az impulzust állítólagos reformjához. Akik IV. Amenophis eljárásában monotheistikus törek- vést látnak, egyhangúlag elismerik, hogy ez egy elszige- telt, megmagyarázhatatlan jelenség. Elismerik, hogy ami a legérdekesebb volna, t. i. azon irányzat és szellemi moz- galom, mely a pharaó lelkében ezen elhatározást megérlelte, előttünk teljesen ismeretlen. A jelenség elszigetelten áll; keressük az okát, azt a nagy miért-et. Mert ötletszerűleg csak nem lesz monotheista valaki, ki azelőtt nehány ezer istent ismert. Ez nagyon gyanússá teszi a törekvést, hogy önkénytelenül is kételkedünk benne, és keressük a kétségbe- vonhatatlan bizonyítékokat. Mert nagyon jól tudjuk, hogy minden okozatnak elegendő okra van szüksége. Ha már most csak azon adatokat bírjuk felhozni a monotheistikus törekvés mellett, melyekre addig rámutattam, nehezen fogunk találni gondolkodót, aki azt elfogadja, hacsak erőszakkal nem akarunk valamit belemagyarázni az eseményekbe. Látjuk tehát, hogy a monotheistikus irányú reform támogatására semmi adatot nem bírunk felhozni. Es bár- mennyire is jól esnék ez a tudat, hogy ebben a vézna beteges emberben amilyen IV. Amenophis volt, nagy szellem lakó- zott, hogy ezen szellem széttörte a hagyományok és a neve- lés által reá rakott százszoros bilincseket, hogy e felszaba- dúlt szellem olyan hatalmas lendületet vett, hogy lomtárba hajította ezer istenét, hogy az egy Istent tisztelje. Már most, hogy az Egyptomban lakó zsidók hite értette meg vele az egy Isten fönséges elvét, vagy hogy a háború fáradal- mait nem tűrő gyenge testben lakozó lélek elmélkedése emelkedett az egyistenszerű, tehát csak monotheistikus irányzatú felfogásig, ez dicsőségéből mit sem vonna le. Gondoljuk csak meg, hogy a »legbölcsebb« Sokrates mint
