Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Dr. Metzger Márton: IV. Amenophis, a monotheista pharaó
20 DK. METZGER MÁRTON. még manapság is sokat olvasott értekezése Mózes külde- téséről (Die Sendung Moses) már nem más, mint csillogó elmélkedés, de nem történelem többé. Manapság jól tudjuk, hogy csak merő feltételezés az, hogy az egyptomi papok, vagy mondjuk a legfőbb papok az egyistenség tanának birtokában lettek volna. Épen IV. Amenophis története is komoly cáfolat volna a »epoptok« elméletére, mert meg- mutatja az egyptomi papok állásfoglalását az esetlegesen uralomra juthatott monotheismussal szemben. Az egyp- tomiak, míg egyrészt a főbb isteneket tényleg magas és kikutathatatlan fönségbe helyezték az emberi értelem fölött, addig másrészt a bálvány- és állatimádás legszégyenletesebb fokban tartotta leigázva őket : majdnem minden város- nak volt külön főistene és külön kultusza. Ha most ott akadna egy olyan mélyen gondolkodó fő, aki belátná a poly- tlieismus esztelenségét és képtelenségét, vagy mondjuk, hogy mástól hallotta az egyistenség tanát, de azt nevelése dacára fel bírja fogni, sőt képes azt országában keresztül- vinni, ha mindjárt össze is dől a hatalmas eszme alatt a sphinxek tartotta trónusa : ennek a férfiúnak az emberiség legnagyobb gondolkodói között volna egyik legelőkelőbb helye, úgy kellene őt ünnepelni, mint az emberi észnek egy fönséges diadalát. Mert meg kell még értenünk azt ·is, ez alkalmasint а XVIII. században történt Kr. előtt ! Hol voltak akkor még azon népek, kik az ókor történelmét töltötték be, kiknek szellemi termékeit bámulattal olvastuk eddig, és olvassuk még mindig, de kiknél ilyen tisztult fel- fogásnak nyoma sincsen ! De kutassuk IV. Amenophis történetét és látni fogjuk, hogy monotheistilcus törekvése — fájdalom — nem való. És épen az, hogy állítólagos törekvése olyan nagyfontos- ságú, arra int, hogy csak biztos adatok alapján fogadjuk el, és ne esetleges hosszabb következtetések vezessenek gyenge valószínűségre, vagy épen csak lehetőségre. Mert ez a többi biztosan megtörtént eseményeknél elegendő ok volna arra, hogy egy velük egynemű és hasonló eseményre követkéz- tessünk. De mivel IV. Amenophis ezen törekvése teljesen
