Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Bangha Béla S. J.: A szabadakarti tény előrelátása az isteni értelemben

224

BAXGHA BÉLA.

határozva amaz »önelhatározás« iránya : ez az önelhatáro- zás azonnal talányszerű szóvá, sőt tartalmatlan és érthetet- len kimérává válik. Hogyan is lehet ott igazi önelhatározás- ról, szabad választásról szó, ahol már a választás előtt meg van adva az, amivel a választás iránya oly szükségkép össze van kötve, hogy az ellenkező irány tényleges válasz- tása még a választási tény bekövetkezte előtt metafizikai- lag lehetetlenné válik ?

Ezek szerint tehát az isteni együtthatás nem előz- heti meg az akarat választását, különben megdől a szabad- akarat ; de az akarat választása sem előzheti meg az isteni együttműködést, különben nem állhat meg az isteni együtt- működés szükséges voltának tétele a teremtmény! műkő- dés minden mozzanatára nézve. A kettő közt pedig két- ségtelen okozati viszony van. Már most miként érthető׳ ez a viszony ?

Akik e nehézséget észrevették és súlyát érezték, külön- féle úton-módon iparkodtak vele megküzdeni.

Legegyszerűbben, úgy látszik, azzal törjük le a dilemma éleit, hogy a »scientia médiához«, a középismerethez folya- módunk megoldásért. így okoskodhatunk : Istennek csak a »scientia visionis«, az előre-toás tudásával nem szabad saját határozott irányú közreműködését a jövendő szabad- akarati ténynél előbb látnia ; a »scientia media« által azon- bán, azaz azon ismerettel, mellyel a feltételesen bekövet- kezendő dolgokat el őr e-tudja, előretudhatja minden egyéb- tői függetlenül azt is, mit tenne a szabadakarat, ha bizo- nyos körülmények közt az isteni közreműködés mindkét irányban rendelkezésére állna. Más szóval Isten mindenek- előtt azt ismeri fel öröktől fogva, mire határozná el magát a szabadakarat ebben vagy abban az adott esetben, ha s amennyiben ez az önelhatározás merőben tőle, a teremt- ményi akarattól függne. Miután ezt az ú. n. középismeret- tel felismerte, nehézség nélkül meghozhatja azt a már most