Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Dr. Pataky Arnold: A legújabb oxyrhynchosi evangélium-töredék

216

DR. PATAKY ARNOLD.

okát megmagyarázza a zsidóságnak azon szokása, — mely bizonyára átment egyes keresztény körökbe is — hogy szentkönyveik, főleg a thora amulettek szerepét is játszót- ták. A Talmudnak és a hasonló iratoknak számos helye tanúsítja ezt a szokást. Barajtha Berachoth 18a szerint a temetőben nem szabad phylacteriummal és thorával járni. Siphre II. 258. Sanhedrin 21 b megtiltja, hogy valaki thorá- val kezében fürdőházba, cserzőműhelybe, vagy illemhelyre lépjen. Rabbi Zera azért volt oly hosszú életű, mert soha nem ment négy rőfnyire sem thora és phylacterium nélkül (Megilla 28a). Ugyanezt mondja magáról Rabbi Ada bar Ahaba (Taanith 206). A thoratekercs ép oly része volt az úti podgyásznak, mint akár az utazóbot és táska ; sőt a Misna Jebamoth fejezetében azt olvassuk, hogy a vendéglősné az utasnak botját, táskáját és kezében viselt tlioráját mu- tatta elő s így igazolta halálát.1

Mivel a könyveket állati bőrre írták, alakjuk csak kicsiny lehetett. Betűikre nézve pedig sz. Jeromos is azt mondja, hogy lámpafénynél egyáltalán nem, nappal is csak nehezen olvashatók.

Igen közel áll a gondolat, hogy a zsidókból lett kérész- tények magukkal hozták e szokást s így az evangéliumok is ily amulett-szerephez jutottak. S ez megadja a kulcsot azon kérdés megfejtéséhez, miért találunk töredékünkben megfordított írást ? A zsidó hagyomány számos nyomát őrizte meg annak a nézetnek, hogy a megfordított írásmód- nak különös varázserőt tulajdonítottak.2 Az ily varázs- lati cél megjelölésére külön műszó szolgált : ערפמל. így érthető, hogy görög nyelvű evangelium-töredékünknél a héberhez hasonló írásmódot látjuk. A mózesi törvény ugyan halállal büntette a varázslatot, de jól tudjuk, hogy a baboná- bán mily nagy szerepet játszik a bűvészet, a ráolvasás és az is közismert dolog, hogy a babonánál semmi sem szívó- sabb életű. Weber »Jüdische Theologie« c. művének 3 257.

1 L. Blau Lajos idézett cikkét, 205. 1.

2 L. Blau id. cikkében, 207. skk. 1.

8 Leipzig, 1897.