Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

199

пек vagy érvénytelennek fogja elismerni, a szerint, hogy hol köttetett a házasság.

Sztehló szerint a házassági jog terén mutatkozó össze- ütközések oka a kánon jog megcsökönyösödött maradisága. Az egyezmény pedig az összeütközések kiegyenlítésénél elvül tűzvén ki azt, hogy egyik államtól sem lehet követelni, hogy erköcsjogi meggyőződését más állam jogának kedvéért megtagadja, ebből következik, hogy a szabadelvűbb jog- szabályok a rövidebbet húzták. Azért érdemül tudja be Belgiumnak és Svájcnak, hogy legalább azt kivitték, hogy a házasságkötés helyének törvénye megengedheti, hogy kül- földiek házasságot kössenek hazai törvényük akadályainak ellenére, ha az akadályok vallási jellegű okokon alapszanak. Holott, amint említett felszólalásomban kifejtettem, épen ez a cikk az, amely refugiumul fog szolgálni azoknak, akik hazájuk törvényeit kijátszani akarják, ez pedig egy államnak sem lehet érdeke. Aki ezt a cikket helyesli és érdemül tudja be, az nem az összeütközések kiegyenlítését, a jogbiztonság létesítését akarja, hanem módot akar nyújtani arra, hogy külföldön olyan házasság legyen köthető, mely a felek hazai törvénye szerint bigámia. Pedig a nemzetközi egyezmény célja épen e lehetőség kiküszöbölése volna.

Megfoghatlan, hogy értheti félre Sztehlo az egyezmény első cikkét, azt állítva, hogy eszerint nem mindegyik félre saját hazájának törvénye, hanem mindegyikre mindkét fél hazai törvénye alkalmazandó. Holott a miniszteri indokolás- ból egész világos, hogy épen ellenkezőleg, míg a magyar törvény valóban igen helyesen azt mondja, hogy külföldön kötött házasságok érvényességét mindkét fél hazájának tör- vényei szerint kell megítélni, addig az egyezmény megelég- szik azzal, hogy a házasulok kizárólag saját hazai törvé- nyűknek feleljenek meg. A törvény indokolása tehát homlok- egyenest ellenkezőt állít, mint Sztehlo, aki az ellentétre egyetlen szóval sem reflektál, ami mégis kissé különös eljárás. Ellenben nagyon helyesen mutat rá a második cikkben foglalt anomáliára, mely szerint a vallási jellegű akadály megszegése csak abban az országban vonhajta maga után a házasság