Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Az Aquinói-Szent-Tamás-Társaságból

VEGYESEK.

189

esik. A mi felolvasóink a felvetett kérdéseket lehetőleg érdemleges megoldásra igyekeznek juttatni, épen azért a metafizikától, a bölcselettudomány e magvától, épen nem húzódoznak.

Az előadók — tanúim ebben a jelenvoltak — világosan, érthetően beszéltek mint olyanok, akik tudják, mit akar- nak mondani s a tudományosság ismertető jelét nem a mes- terkélt és bonyodalmas szó- és mondatfűzésben látják.

Egyrészt az érthetőségre való törekvés, másrészt szép, gazdag és hajlékony magyar nyelvünk szeretete arra indí- tóttá az előadókat, hogy magyarosan írjanak és beszéljenek s az idegen szókat csak szükség esetén használják. Görög, latin s egyéb idegen szók Szertelen használata lehet kényei- mes és palástolhatja az ismeret bizonytalanságát, de sem az előadás érthetőségét elő nem segíti, sem a nemzeti nyelv becsülését nem jelenti. Felolvasóink nem hódoltak annak a rút babonának, mintha a magyar szók nem fejezhetnék ki azt, amit a szokás szentesítette görög és latin műszók jelen- tenek ; mintha pl. a tárgy nem fejezné ki az obiectumot, a tárgyilagos az obiectivumot, az alany a subiectumot, az alanyi a subiectivumot, az eszme az ideát, a képesség a poten- tiát, a ténylegesség az actust, az összetevő a synthetikust, az elemző az analytikust, a bölcselettudomány a filozófiát, a természetbölcselet a kozmológiát stb. A mi értekezőinknek is könnyebb lett volna a bölcseleti műszókat más nyelvek- bői egyszerűen átvenni s csak a szók végét kicsinykét módo- sítani; de egyrészt nyelvünk iránt való tiszteletből és szere- tétből, másrészt az előadás világosságának céljából igye- keztek megállapítani a megfelelő helyes magyar szót és szóalakot. Természetesen ezt csak azért tehették, mert tud- ták, miről van szó, megvolt bennük a tiszta fogalom, az ilyent azután ki lehet anyanyelven fejezni, ellenben, ha valaki előtt nem világos, mit akart jelölni az idegen műszó, az azt sem tudja, hol keresse a megfelelő magyar szót. Aki nem tudja, mi az az ονσια, mi a τι εστ 1, mi a per se és per accidens, simpliciter és secundum quid, in actu primo és in actu secundo, perceptio, apperceptio, essentia, substantia