Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Dr. Kiss János: Az okról és az oksági elvről

AZ OKRÓL ÉS AZ OKSÁGI ELVRŐL.

159

leszármaztatni az oksági elv szükségképes és általános jellegét, másrészt mégis látta ezt a szükségességet és álta- lános jelleget, legalább az érzékelt világra vonatkozólag, mert csak így értelmezhető az érzékelhető világ folyamata s csak így lehetséges természettudomány. Már most ha az oksági elv nem a tapasztalattól megszokás útján, de nem is az értelem elemző működéséből vagyis a fogalmak szem- léléséből származik, nincs más hátra, mint hogy készen meglegyen az ítélő értelemben mint ennek minősültsége, kate- góriája. Ezzel azután lehetséges lesz a természeti folya- matok szabályszerű észrevevése és tudományos megismerése, lehetséges lesz a természettudomány. Kant, hogy a mennyi- ségtudomány szükségszerű és általános jellegét biztosítsa, Transcendentale Aesthetik-jében felállította elméletét a tér és idő velünk született tiszta alakjairól. »Ha ugyanis a tér- nek ez a képzete a posteriori szerzett fogalom volna, melyet az ember az általános külső tapasztalatból merített, akkor a mennyiségtani meghatározottság első elvei nem volnának egyebek mint észrevevések. Ez esetben az észrevevés min- den esetlegessége tulajdonságuk volna s épen nem volna szükséges, hogy két pont közt egy egyenes vonal legyen, hanem a tapasztalás mindenkoron így tanúsítaná. Amit a tapasztalatból merítettek, annak csak összehasonlító, vagyis inductio útján szerzett általánossága van. Tehát csak azt lehetne mondani, hogy amennyiben észrevették, nem talál- tak oly tért, amelynek háromnál több kiterjedése volna.«1

1 Kritik dér reinen Vernunft, Kirchheim-féle kiadás, 1881. 75 old. ■>Wáre námlich diese Vorstellung des Raums ein a posteriori erworbener Begriff, dér aus dér allgemeinen áusseren Erfahrung geschöpft wáre, so würden die ersten Grundsátze dér mathematischen Bestimmung nichts als Wahrnehmungen sein. Sie hátten alsó allé Zufálligkeit dér Walirnehmung, und es wáre eben nicht notwendig, dass zwischen zween Punkten nur eine gerade Linie sei, sondern die Erfahrung würde es so jederzeit lehren. Was von dér Erfahrung enthlehnt ist, hat aueh nur komparative Allgemeinheit, námlich durch Induction. Mán würde alsó nur sagen können, so viel zűr Zeit noch bemerkt worden, ist kein Raum gefunden worden, dér mehr als drei Abmessungen hátte.«