Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Dr. Kiss János: Az okról és az oksági elvről
156 DR. KISS JÁNOS. Kant Emánnel, kik közül az elsőnek mint kezdeményező- nek tanát csak röviden jelzem, hogy a másikra, mint épen ezen a téren sokak előtt nagy tekintélyre, annál nagyobb figyelmet fordítsak. Humenál amilyen az ok fogalmának, olyan az okság elvének is eredete. Öszerinte az okság elvét, hogy minden jelenség más előzőt tételez föl, az értelem át nem látja, mert elgondolható egy kezdődő dolog a nélkül, hogy egy más, létrehozó dologra gondolnánk, mert ennek a fogalma az előbbiétől teljesen idegen. A külső tapasztalat az ok- és okozatnak, mint egymást követő jelenségeknek, csak egyes eseteit tárja elénk, ebből pedig általános elv nem szármáz- hátik. Ennélfogva általános oksági elvről nem is lehet szó, csak arról, hogy ismételt tapasztalatok következtében, meg- szokás folytán, bizonyos események vagy inkább bizonyos érzékietek egymásutánját, kapcsolódását, associatióját mint valószínűt jövőre nézve is várjuk, mint ő kifejezi : hisszük. Ily felfogás mellett az okság elve sem nem szilárd, sem nem tárgyilagos, sem nem általános érvényű s csupán az érzé- kelt világnak már ismételten tapasztalt jelenségeire vonat- kozik. Hume ezt az elméletét »Treatise on humán nature« és »Inquiry concerning humán understanding« című munkáiban fejtette ki. Az előbbiben így foglalja össze tanát : »Minden bizonyosság onnan származik, hogy fogalmakat összehason- lítunk és fölfedezünk oly viszonyokat, melyek mindaddig változhatatlanok, míg a fogalmak ugyanazok maradnak. E viszonyok a következők: a hasonlóság, a nagyság és szám aránya, a minőségek foka és ellentét, amelyeknek egyike sincs meg a következő mondatban : Mindannak, aminek kezdete van, szükségképen oka is van. Ez a mondat tehát szemléletileg nem bizonyos. Legalább ha valaki azt állítaná, hogy ez a mondat szemléletileg bizonyos, annak tagadnia kellene, hogy az elsorolt viszonyok az összes csalatkozhatat- lan viszonyokat kimerítik s még valamely más viszonyt is ki kellene találnia, melyben a szóban levő alapelv bennfog- laltatik ; ha azután ez megtörtént, még mindig lesz elég
