Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Dr. Kiss János: Az okról és az oksági elvről
AZ OKRÓL ÉS AZ OKSÁGI ÉLTRŐL. 153 kezéskép lenniök és nem-lenniök is lehetséges. Lehetetlen pedig, hogy mindazok, amik ilyenek, mindig legyenek ; ugyanis amiről lehetséges, hogy ne legyen, az néha nincs. Ha tehát minden olyan volna, hogy nem lennie lehetséges, valamikor semmi sem lett volna. De ha az igaz volna, most sem volna semmi ; mert ami nincs, csak oly valami által veszi kezdetét, ami van.«1 Röviden : a lehetséges vagy eset- leges csak más olyastól lehet, ami már van. Szintén az esetleges okozásáról szól a Summa theol. qu. 44. a. 1. ad primum, ahol azt a kérdést is tárgyalja, benn van-e az ok fogalma az esetlegesben. És erre annál inkább felhívom a figyelmet, mert sokan azt állítják, hogy ezt a kérdést elsőknek Hume és Kant vetették föl. »Ámbár az okhoz való viszony nem tartozik az okozott lény fogalmá- hoz, követi mégis azt, ami az ily lény sajátságát teszi, mert abból, hogy valami részesedett lény, következik, hogy más- tói okozott legyen. Ennélfogva ily lény nem lehet a nélkül, hogy okozott ne legyen ; valamint ember nem lehet a nélkül, hogy nevetőképessége ne legyen. De mivel o.kozottnak lenni nem sajátja a lénynek mint ilyennek, azért van olyan lény, amely nem okozott.«1 2 Más szavakkal : A lény mivoltához nem tartozik, hogy mástól legyen ; lehet önmagától s lehet mástól is ; de az oly lénynek, mely esetleges, sajátsága, hogy mástól legyen, azaz ok nélkül nem lehet. 1 >>Invenimus in rebus quaedam quae sunt possibilia esse et non esse ; eum quaedam inveniantur generari et corrumpi, et per consequens possibilia esse et non esse. Impossibile est autem omnia quae sunt talia, semper esse, quia quod possibile est non esse, quan- doque non est. Si igitur omnia sunt possibilia non esse, aliquando nihil fuit in rebus. Sed si hoc est verum, etiam nunc nihil esset, quia quod non est, non incipit esse nisi per aliquid quod est«. 2 »Licet habitudo ad causam non intret definitionem entis, quod est causatum, tamen consequitur ad ea quae sunt de eius ratione, quia ex hoc quod aliquid est ens per participationem, sequitur quod sit causatum ab alio. Unde huiusmodi ens non potest esse quin sit causatum ; sicut nec homo, quin sit risibilis. Sed quia esse casatum non est de ratione entis simpliciter, propter hoc invenitur aliquod ens non causatum«.
