Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Dr. Pataky Arnold: A zsoltárköltészet lélektana

12

DR. P АТАКУ ARNOLD.

f

megemlítjük, mennyira hangsúlyozzák zsoltáraink, hogy Isten műveiből meg lehet ismerni a teremtőt. Az egész 8., 18. és 88. zsoltár Isten nagyságát dicsőíti, mely meg- nyilvánul teremtményeiben, 92, 5. szerint »Isten bizonyság- tételei igen hitelesek lettek«, azaz mindenki által felismer- hetők, 93, 9. skk. pedig valósággal kifejti a világtani és a célszerűségi érvet, midőn így szól :

»Értsétek meg, esztelenek, a nép között, és bolondok, valahára okuljatok.

Ki a fület plántálta, nem hall-e ? vagy aki a szemet alkotta, nem lát-e ?

Ki megdorgálja a népeket, nem fedd-e meg ? Ki tudó- mányra tanítja az embert?«

Isten művei oly világosak, hogy csak »az esztelen ember nem veszi észre, és a bolond nem érti ezeket«.1 Isten igaz- ságosságát, a theodiceát pedig kézzelfogható módon tanítja a Vulgata 10. psalmusa.

Amit a bölcseségről mondtunk, annak ellenkezője áll az esztelenségről, mely tehát nem pusztán az intellectus theoreticus hiányát, hanem a gonoszságot jelenti. Az esztelen mondja szivében, »nincs Isten«,1 2 az esztelen nép haragra ingerli az Űr nevét,3 az esztelen és bolond nem értik meg Isten műveinek nagyságát.4 68, 6.-ban »az esztelenség« párhuzamos fogalom »a bűnökkel«, amint a »hazugság« is azonos a »gonoszsággal«,5 mint az eltérés az igaz- ságtól.ו* *

Nem akadna vége-hossza, ha el akarnák sorolni azon érzelmeket, melyeknek a zsoltárok hű kifejezését adják.

1 91, 7

2 13, 1 52, 1.

3 73, 18

4 91, 7 ; 93, 8.

5 5, 7 ; 80, 16.