Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Dr. Mihályfi Ákos: Az epiklézis

AZ EPIKLÉZIS.

129

Ur parancsai közül a legkisebbet sem szabad megszegni : mennyivel kevésbé szabad az oly nagy, fontos és az Ur szenvedésének és a mi megváltásunknak szentségéhez tartozót megszegni vagy másra változtatni, mint ahogy istenileg van elrendelve. Mert ha maga Jézus Krisztus a mi Urunk és Istenünk a menyei Atya főpapja az Atyának önmagát áldozta fel először és ennek ismétlését az ő emlékezetére nékünk megparancsolta : csakis az a pap fog valóban Krisztus nevében áldozatot bemutatni, aki azt, amit Krisztus tett, utánozza és igazi és teljes áldozatot csak úgy mutat be a mennyei Atyának, ha ugyanúgy végzi, amint Krisztust látta ezt végezni«.

Azt hiszem, ennél világosabban már nem beszélhetett volna Cyprián. Akkor mutatja be valóban a pap a sz. mise- áldozatot : ha ugyanazt teszi, amit Krisztus tett az utolsó vacsorán. A mise lényege tehát : id quod Christus fecit imitari. Következésképen sz. Cyprián egyedül az Ur szavai elmon- dásának tulajdonította a konszekráló erőt.

Úgy látszik, hogy már a IV-ik században az afrikai litur- giában is kifejlődött a Szentlélek-epiklézis. Optatus, Miiévé püspöke, és sz. Ágoston nyilatkozatai ugyanis erősen emlé- keztetnek az epiklézisre ; sz. Fulgentius pedig egyenesen beszél róla. Más kérdés azonban, vájjon tulajdonítottak-e az epiklézisnek konszekráló erőt ? Lássuk őket egyenként.

Optatus szemükre veti a donatistáknak, hogy szétrom- bolták az oltárakat, melyeken valaha ők is áldoztak, melyek a nép könyörgéseit és Krisztus tagjait hordozták, melyekre a mindenható Istent lekönyörögték, melyekre a leesdekelt Szentlélek alászállott, s oly sokan az örök üdvösség zálogát, a hit oltalmát és a feltámadás reményét elnyerték.1

Nagy elfogultság kell hozzá, ha valaki, mint Watterich

1 De schismate Donatistarum: »Quid enim est tam sacri- legum, quam altaria Dei, in quibus et vos aliquando obtulistis, fran- gere, radere, removere ? in quibus et vota populi et membra Christi portata sunt ? quo Deus omnipotens invocatus sit, quo postulatus descendit Spiritus sanctus ? unde a multis et pignus salutis aeternae et tutela fidei, et spes resuerrectionis accepta est ?

Hittadom&nyi Folyóirat. 1909.

9