Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Dr. Mihályfi Ákos: Az epiklézis

AZ EPIKLÉZIS.

127

érvényesen nem konszekrálhat : mert nincs velők a Szent-־ lélek. így Epictetushoz intézett levelében (epist. 64. Migne, IV. 392.) : »Sivero apud insanos furor insanabilis persevera- vérit et recedente Spiritu sancto, quae coepit caecitas in sua nocte permanserit, consilium nobis erit singulos fratres ab eorum fallacia separare et ne quis in laqueos erroris incurrat, ab eorum contagione secernere, quando nec oblatio sanctificari illic possit, ubi Spiritus sanctus non sit, nec cuiquam Dominus per ejus orationes et preces prosit, qui Dominum ipse violavit«.1

Cyprián ezen nyilatkozatából azonban nagy merész- ség volna azt következtetni, hogy már az ő idejében meg- volt a liturgikus Szentlélek-epiklézis ; még merészebb követ- keztetés volna az, hogy Cyprián a Szentiéiek-epiklézisnek tulajdonítja a konszekráló erőt.1 2 Mert ebben a nyilatkozat- bán szó sincs a konszekrációról ; itt csakis azon Afrikában általános, már miként fentebb láttuk, Tertullián által is val- lőtt tbeologiai elvből vonja le következtetéseit, mely szerint a szentségek érvényességéhez a Szentlélek jelenléte szűk- séges. Ahol Cyprián a konszekrációról beszél, ott egyedül azt hangsúlyozza, hogy a konszekrációnak egészen úgy kell történnie, amint ezt az utolsó vacsorán az Üdvözítő

1 Ehhez hasonló a 70-ik levél 2-ik fejezete (Migne, III. 1041.): »Ungui quoque necesse est eum, qui baptisatus est, ut accepto chri- smate idest unctione esse unctus Dei et habere in se gratiam Christi possit. Porro autem eucharistia est unde baptizati unguntur oleo in altari sanctificato. Sanctificare autem non potuit olei creaturam, qui nec altare habuit nec ecclesiam. Unde nec unctio spiritualis apud haereticos potest esse, quando constet oleum sanctificari et eucharistiam fieri apud illos omnino non posse.«

2 Watterich (Der Konsekrationsmoment im heiligen Abend- mahl 105. 1.) elköveti ezt a merészséget : »Es ist für uns unerheblich, dass Cyprián hier mit einer irrigen Aussicht, als ob die persönliche Gnadenlosigkeit des Priesters die Wirkung seiner priesterlichen Amtsthat verhindere, auftritt ; darin erkennen wir nur den Gegner dér Ketzertaufe wieder. Aber anders verhált sich’s mit dem kirch- lichen Thatbestand, wie derselbe aus seiner Beweisführung klar hervorleuchtet. Dieser Thatbestand ist die Konsekration durch den heiligen Geist, durch die Epiklese«.