Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Dr. Mihályfi Ákos: Az epiklézis

AZ EPIKLÉZIS.

119

fészkelődéssel, sőt egymás közt való civódással zavarják az áhítatot. »Mit csinálsz, oh ember ? mikor a pap a szent oltár előtt áll, égbe emelt kezekkel hívja a Szentlelket, hogy szálljon alá és a felajánlott áldozatot érintse : nagy nyuga- lom és mély csend van ; mikor pedig a Szentlélek kiosztja kegyelmét, mikor alászáll, a felajánlott áldozatot megérinti, mikor látod a bárányt feláldozva és leölve, akkor zavarogsz, viszályt és civakodást kezdesz.«

A papságról írt munkájában is két helyütt említi az epiklézist. А III. fejezetben így szól :1 »Áll a pap nem tüzet, hanem a Szentlelket hozdozva : hosszas imádságokat végez, nem hogy tűz szálljon alá az égből az áldozat megemész- tésére, hanem hogy a kegyelem alászállva az áldozatra, mindnyájunk szívét lángra gyújtsa«. А VI. fejezetben pedig 1 2 elmélkedve a papnak a sz. miseáldozat bemutatásában megnyilatkozó titokzatos hatalmáról, így szól : »Micsoda méltóságba helyezzük őt (t. i. a papot), mikor a Szentlelket lekönyörgi, ezt a félelmetesen szent áldozatot bemutatja és mindnyájunk Urát feláldozza ? Micsoda tisztaságot, micsoda áhítatot kell tőle megkövetelnünk ? !«

Watterich Krizosztomosz ezen kétfajta nyilatkozatá- bán ellenmondást lát, melyet úgy magyaráz, hogy a nagy pátriárka egyfelől az alexandriai theologia befolyása alatt állott, másfelől azonban a mindennap végzett liturgikus epiklézis hatása alól sem tudott szabadulni, amely minden theologiai sémánál világosabban beszél.

Azonban csak Watterich elfogultsága találhat ellen- mondást aranyszáju sz. János nyilatkozataiban. A nagy egyházatya teljes határozottsággal és világosan arra tanítja

1 De sacerdotio 1. III. 4. (Migne, 48., 642.) : 'linuxe ; «ρ ö ίερεύς, ου ηύρ χαταφλροιν, cllla το Πνεύμα τη άγιον' χαί την ιχετηρίαν επί поλυ ποιείται, ούχ 'ίνα τν; Ιημηάς άνοι&εν αφε&εϊσα χαταναλοίαη τα προχείμενα, αλλά ίνά η χάρις επιπεοοϋυα τη χλυσία δι εκείνης τας απάντων άνάφη ιμοχάζ.

2 Migne, 48., 681 : Οταν δ t χαί το Πνεύμα το άγιον καλή χαί την τρριχυιδεατατην επιτελή ΰυοίαν, χαί τού χοινοΰ πάντων συνεχο'ις εφάπτηται Λεαηότου, πού ταςομεν αυτόν, εϊηί μοι ; πόαην δ> αυτόν άηαιτήαομεν πα&αρότητα, χαί πόαην εύλήβειαν.*