Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Dr. Mihályfi Ákos: Az epiklézis

AZ EPIKLÉZIS.

117

kozzál és közbenjárj akkor, mikor az Igét igével vonzod le az oltárra és vérontás nélküli metszéssel választod el a tes- tét és a vért, szót használva kard gyanánt.

Nyssai sz. Gergely pedig az ő nagyobb katechézisében teljesen Origines terminológiája szerint beszél :1

»Joggal hisszük tehát, hogy az istenszó által megszen- telt kenyér Isten Igéjének testévé változik át ... itt a kenyér, miként az apostol mondja, istenszó és imádság által meg- szentelve, nem lassankint annak evése által válik az Ige testévé, hanem pillanat alatt a szó által testté változik, miként maga az Ige mondá : Ez az én testem.«

Mindkét Gergely egyedül az Ür szavainak tulajdonítja a konszekráló erőt. Már pedig lehetetlen, hogy ilyen fontos kérdésben eltértek volna : az egyik mesterétől és barátjától, a másik testvérétől. A két Gergely nyilatkozata tehát csak megerősíti sz. Basilius szavairól adott értelmezésünket.

Aranyszáju sz. János irataiban kétfajta nyilatkozatot találunk e kérdésre vonatkozólag. Ahol a konszekrációról szól, ezt mindig egyedül az Űr szavainak tulajdonítja. Nagy- csütörtöki beszédében, mely Judás árulásáról van címezve,2 buzdítja hallgatóit, hogy nagy éberséggel és összeszedett- séggel járuljanak az Ür oltárához, mert jelen van Krisztus.3

βεύειν ímiQ ήμών, biav λόγοι χα&έλχης τον Λόγον, όταν αναίμακτοι τόμη σώμα χη'ι ηιμα τέμνης δεαποτιχόν, τρωνήν εχων το ξίφος. Epist. 171. (Migne, Patr. Graec. 37., 279.)

1 Magna Cateches. c. 37. Καλώς ούν και νυν τον το) λογορ του ίλεού αγίαζόμενον άρτον τις οώμη τού ίλιού λόγου μι ταποιεισίλαι πιο τεύομεν . . . . Ο άρτος καθώς φησιν ό απόστολος, αγιάζεται διά λόγου {λεοϋ χαϊ, εντεόξεως, ου διά βρώσεως προιο'ιν ε'ις το οώμα γενέσίλαι τού λόγου, «λΐ εύίλυς προς το σώμα διά τού λόγου μεταποιούμενος, χαίλώς εϊρηται υπό τού λόγου, ότι τούτο εστι το ιτιημά μου. (Migne, Patr. Graec. 46., 581.)

2 A görög egyház nagy csütörtöki liturgiájában 4 eseményről van megemlékezés : a lábmosás, utolsó vacsora, Krisztus imádsága és Judás árulása.

3 De proditione Judae I. nr. 6. (Migne, Patr. Gr. 49., 379.)

»ίίαρεοτιν ο Χρίστος και νυν εκείνος ο την τράπεζαν διακόσμησα; εκείνην, ουιος και ταίτην διακοστιεί νυν. Ούδε άνίλρωπός Ιστιν ό ποιων τα

προχείμενα γενέοΰαι σώμα καί αίμα Χριστού, αλτ αυτό; 6 αταυροιίλεις ύπερ ημώιν Χριστός. Σχήμα πληρών εστηκεν ό ιερεύς, τά ρήματα φδεγγό-