Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Dr. Mihályfi Ákos: Az epiklézis

яшшя

114 DR. MIHÁL YFI ÁKOS.

Űr szavait és az epiklézist, mely az ő korában már bizonyo- san benn volt a liturgiában.

De ha az epiklézisre céloznak e szavak »·/.αταβαίνει ö Λόγος« : akkor Athanáz nem a Szentlélek-epiklézist, hanem a Logosz-epiklézist tartotta szem előtt. S ezt valószínűvé teszi az a körülmény, hogy Serapion thmuisi püspöknek, Athanáz barátjának anaforájában is Logosz-epiklézis van, miként ezt tanulmányunk első részében bemutattuk.1

A kappadóciai egyházból а III. században élt Firmilián püspököt is felhozzák a liturgikus epiklézis biztos tanúja gyanánt. Firmilián a Márkus gnosztikuséhoz hasonló ese- ményt beszél el.1 2 Még pedig itt egy asszonyról van szó, aki prófétának adta ki magát s a Szentlélek karizmáival dicse- kedett. Ez a csaló asszony »gyakrabban merészkedett nem megvetendő (tehát helyes, valódi) epiklézis elmondásával (invocatione non contemptibili) megszentelni a kenyeret és így eucharistiát végezni s az Urnák áldozatot bemutatni a megszokott imádságok elhagyása nélkül, sokakat keresztelt is a kérdezés rendes és törvényes szavait használva úgy

1 Hittud. Folyóirat, 1908. III. 477. 1.

2 Epist. ad Cyprianum nr. X. (Migne, Patr. Lat. III. p. 1165.) »Atque illa mulier, quae prius per praestigias et fallacias daemonis multa ad deceptionem fidelium moliebatur, inter caetera, quibus plurimos deceperat, etiam hoc frequenter ausa est, ut et invocatione non contemptibili sanctificare se panem et eucharistiam facere simu- laret et sacrificium Domino non sine sarcamento solitae praedica- tionis offerret, baptizaret quoque multos usitata et legitima verba interrogationis usurpans, ut nil discrepare ab ecclesaistica regula videretur.«

Minthogy a legtöbb kéziratban sine sacramento solitae praedica- tionis olvasható, Migne is így adja a szöveget (s Migne után Lingens és Rauschen így idézik, sőt Lingens az így idézett szövegből azt követ- kezteti, hogy az invocatio non contemptibilis csakis a konszekrációt jelentheti), azonban Feli és Tillemont szerint, kiket Migne is idéz a jegyzetben (i. h.), non sine sacramento stb. olvasandó. S valóban a szöveg értelme ez utóbbi lectiót követeli ; mert az első lectio szerint (sine sacramento stb.) nem volna igaz, amit a következőkben mond : ut nil discrepare ab ecclesiastica regula videretur. Watterich és Hoppé is a Feli és Tillemont szövegét fogadják el. Én is ezen szöveget idéztem.