Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Dr. Mihályfi Ákos: Az epiklézis

AZ EPIKLÉZIS.

109

püspököt, sz. Irént szokták felhozni. Hogy mennyi jog- gal ? az alábbiakból fog kitűnni. Sz. Irén egy helyütt arról szól, hogy a kenyér Isten szava által (τον λόγον τον ίλεον) lesz Krisztus testévé ; 1 másutt pedig azt mondja, hogy Isten lekönyörgése által (την Ι'χχλη<ην τον Οεοΐ) válik а közönséges kenyér eucharistiává.1 2

Már most sokan azt tartják, hogy a λόγος τον ϋεον és az επίχληβις τον ίλεον sz. Irénnél szinonim kifejezések, melyek a konszekráció szavait jelentik. Mások szerint a λόγος τον Οεον a konszekráció szavait jelenti, ettől külömbözik az επίχλησις τον &εον, amely némelyek szerint az akkori kánont, mások szerint a liturgikus epiklézist jelöli.

Ez utóbbiak eleddig nagyban hivatkoztak a Pfaff- féle Irén-töredékre; abban ugyanis világosan szó van a Szentlélek lekönyörgéséről egészen oly értelemben, mint az apostoli konstituciókban leírt liturgia epiklézisében.3 Azonban a Pfaff-féle Ireneus-töredékekről Harnack egész világosan kimutatta, hogy azok közönséges hamisítványok ; 4 azok tehát sz. Irén terminológiájának megállapításánál tekintetbe nem vehetők.

Mindkét utóbbi nézet hívei hivatkoznak a Márkus gnosztikus esetére, melyet sz. Irén beszél el.5

1 Adv. haer. V. 2., 3. Οπότε οΰ хаi τό χεχραμένον ποτήριον xnl ό γεγονω; άρτο: επιδέχεται τον λόγον τον Οεου καί γίνεται ?; ευχαριστία σώμα Χρίστον . . . και προσλαμβανόμενα τον λόγον τού χλεον, ευχαριστία γίνεται, όσπερ εστί σώμα καί αίμα τού Χριστού.

2 Adv. haer. IV. 18., 4. ΙΙς γάρ από γης άρτο: προσλαμβανόμενο; την έκχλησιν τού &εοϋ, ούκέτι κοινό; άρτος ίστίν άλλ' ευχαριστία. (Migne, Pt. Gr. VII. 1126.) — A Migne kiadásban τήν ϊχχληοιν van, a Holl-féle kiadásban: την επίχληαιν. Lingens (i. h. 80. 1.) e két szó között bizonyos külömbséget vél felfödözhetőnek ; ezt azonban túlzásnak tartom.

8 καί ενταϋ&α την προσφοράν τελεααντες εκχαλοϋμεν τό πνεύμα τό άγιον, όπως άποφηνη την δυσίαν ταντηι καί τον άρτον σώμα τού Χριστού καί το ποτήριον το αίμα τού Χριστού, ’ίνα οι μεταλαβόντες τούτο)ν ιών, αντιτύπων τη; άφ,έαεοις των αμαρτιών καί της ζωής αιωνίου τύχωσιν.

4 Harnack, Die Pfaffsche Irenausfragmente ais Falschungen Pfaffs nachgewiesen. (Leipzig, 1900.)

5 Adv. haer. I. 13., 2. (Migne, Patr. Gr. 7., 579.) : »Pro calice