Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Nyőgér Antal: Urunk feltámadása

102

NYŐGÉR ANTAL.

morító, lesújtó, és mivel ez az egész embert az egyik rész- ben megfosztja épen a legnagyobb jónak birhatásától, azért a legelszomorítóbb. Vágyódik élni, mondhatatlanul sóvárog testestól-lelkestől bírni az örök jót, de leperegvén a percek, »nem lehet«-et készít a kérlelhetetlen halál.

Ó, mily boldogító szó az, mely biztosít arról, hogy nem lesz ez mindig így, hanem a porrá, a levegővé oszlott test fölött is leperegnek majd a percek, az évek, amiknek elvégződtével ismét eggyé lesz a két emberi rész.

Erre várnod kell ugyan neked, te kiszállt szellem, neked, te szétporlott emberi test, de várásod nem leszen hiába, mert az igaz Isten biztosított róla szavaival, sőt annál többel : nagy példával meg is mutatta az Űr Jézus önmagán azt, ami után te sóhajtozol. Te meghalsz, kiadod lelkedet, ezt ő is megtette ; sírba szállsz, eltemették őtet is, és hogy megmutassa, mennyire igazak az isteni ígéret szavai, kiszállt a sírból újra élőén, föltámadott. Az a teste, amely a halálba elmerült, újra eleven, érző lön, a lélek visszatért beléje, ismét egész lön a Krisztus, amint előbb volt.

lm ez után vágyódunk mindnyájan : élni, mindig élni, az életet soha el nem veszíthetni. Ezt most nem birtokoljuk, meg kell halnunk, de várjuk ennek elnyerését, nem hiába várjuk, tehát alaposan reményijük, a legbiztosabb alapos- sággal várjuk, reményijük, mert a meghalt Krisztus föl- támadt. Föltámadt a többi okok közt azért is, hogy bizto- sítson bennünket a reánk szintén váró szerencséről, a föl- támadásunkról.

Még nem bírjuk a mindig tartó életet, de bírni fogjuk, biztosan várjuk, ez a mi boldogító reményünk s ezt nyújtja nekünk a föltámadott Krisztus.

A jövő titkaiban rejtőző események mindig zaklatott- ságot okoznak a szívnek, vájjon milyenek lesznek azok ? A föltámadást igen sokszor megígérte az Űr Isten az embe- reknek, de példában, megtörténten nem szerezhettek róla a biztosított emberek tapasztalatot.1

1 Sót Krisztus feltámadása a jelen rendben a mi feltámadá- sunknak oka. F. S. Th. 3. 56. 1. c.