Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Dr. Schütz Antal: Energetika és bölcselet

94

DR. SCHÜTZ ANTAL.

mobile szerkesztésének lehetetlenségét mutatja ki.1 Itt az energiák egyenértékének elve úgy jelenik meg, mint évszá- zados hiú törekvéseknek elvi leszürődése. »Sokat fáradoztak annak idején egy perpetuum mobile-nek, t. i. oly gépnek szerkesztésén, mely magától állandóan képes kifelé munkát szolgáltatni ; e fáradozások sikertelensége végre is arra a meggyőződésre vezetett, hogy ez lehetetlen és a kísérlet alapgondolata ellenkezésben áll egy természettörvénnyel.«1 2 E törvény az energiák megmaradásának törvénye.

Az utóbbi időkben azonban egy érdekes jelenség vészé- delemmel fenyegette az első alaptételnek már biztosítottnak látszó uralmát. A rádium t. i. sugárzás közben óriási hőt fej- leszt, úgy hogy a sugárzó test állandóan nehány fokkal mele- gebb a környezeténél; tehát íme hő fejlődik — semmiből; úgy látták ugyanis, hogy a rádium maga nem változik. De erre hivatkozni csak »lehetett«. Ramsay kimutatta, hogy sugárzás közben a rádiumnak egy része héliummá változik át ; tehát mivoltában homályos, de egészben az első alaptétel értelmében végbemenő alakulásról, t. i. hőfejlődéssel járó vegyi bomlásról van itt szó.3 *

Más esetről a szaktudomány nem tud. Sőt ezt sem tekin- tette kezdettől fogva sem az első alaptételt döngető jelen- ségnek; kézikönyveiben meg sem említette. Tekintve a homályt, mely eleddig a radioaktivitás jelenségein borong, nem is más a reá való hivatkozás, mint asylum ignorantiae.

Az első alaptétel tartalmáról szóló fejtegetések után talán nem kell külön részletezni, hogy egyes jelenségekben, minők az ingának több kilengés után történő megállása, a fölhajított kőnek leesése, egy kődarabnak szétzúzása stb., csak az energiafogalomnak teljes félreértője vagy felületes elemzés láthat energiacsökkenést.

1 így már Helmholtz híres értekezésében »Von d. Erhalt, d. Kraft. 1847. 1. Helm, D. Energ. 35.

2 Nernst, Theoretische Chemie5. 1907. 7.

3 E. Rutherford, Radioaktive Umwandlungen. Übers, v. M.

Levin 1907. 266. Ostwald, Naturphil. 471.