Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Dr. Notter Antal: Szent István király apostoli követsége

még úgynevezett germán korszaka létezett, amidőn a kegy- urak ezt az ő jogukat földesúri minőségükre, illetőleg telek- tulajdonukra (proprietas fundi) vezették vissza, mely tulaj- donjogot ők megtartották az általuk alapított és az ő tel- kükön épült templom és ennek minden tartozéka fölött.1 Annak a nagy hatásnak, melyet a germán jogintézmények gyakoroltak az új magyar királyságra, szükségképen egyik jelensége volt az, hogy a kegyúri jog is az ő germán alakjá- bán, tehát a földesúri egyház képében honosodott meg Magyarországon. S így az egyházalapítás oly módon tör- tént, mint a germán jog vidékein s ugyanoly jogi követ- kezményekkel is járt az alapító földesúrra nézve. Szent István mindenesetre sokkal egyháziasabb egyén volt, semhogy ezzel a földesúri hatalommal visszaélt volna az egyházzal szemben, mint tette sok germán földesúr ; de azt megálla- píthatjuk, hogy a »proprietas fundi« alapján ő is kegyura volt az általa saját birtokain alapított egyházaknak.

Szent István, ha nem is az ország valamennyi, de a leg- több egyházának alapítója volt, melyek az ő uralkodása alatt létrejöttek; valamint utána is a legtöbb egyház a magyar királyok alapítói bőkezűségének köszönte keletke- zését. Tehát szent István az ő idejében létesült legtöbb egy- háznak kegyura is volt. Ez a királyi kegyuraság azonban nem terjedt ki a püspökségekre, melyek, noha a király ala- pitásai voltak, nem állottak az ő kegyurasága alatt. Ez a tétel abból következik, hogy külföldön is így állott a dolog ; a kegyuraság egész fejlődésmenete a kisebb egyházakkal, nem pedig a püspöki egyházakkal áll kapcsolatban.1 2 Nem is volt szükség arra, hogy a fejedelmek a püspöki egyházak fölött kegyúri jogot vegyenek igénybe; mert a püspöki székek betöltésének jogát ők katholikus fejedelmi minősé- gükben vették igénybe.3

1 Ez volt a »földesúri egyház« jogi álláspontja, az úgyneve- zett »Eigenkirche«. Lásd erről Stutz »Die Eigenkirche« és »Geschichte des kirchlichen Beneflzialwesens« c. műveit.

2 Hinschius, Kirchenrecht III. 39.

3 Hinschius, u. o.

SZ. ISTVÁN KIRÁLY APOSTOLI KÖVETSÉGE. 837