Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Notter Antal: Szent István király apostoli követsége
830 DE. NŐTTEK. ANTAL. lett volna. Sőt II. Pál és X. Leó pápa már közölt ki jelen- téseikben egyenesen állítják szent István apostoli követ- ségének a létét ; állítják olyan korban, midőn a pápai hata* lom már megvívta nagy harcát a világi hatalommal s midőn a kánonjog tudománya már tisztába hozta az egyházi jog- hatóság és névleg a pápai követség jogi természetére vonat- kozó kérdéseket. És hogy a tekintélyi érvek sorozatát méltóképen fejezzük be, egy legújabbkori kiváló kurialista egyházjogász, Cavagnis bíbornok, »Institutiones juris publici ecclesiastici« című művében1 nemcsak szent Istvánt, hanem még néhány más világi fejedelmet is sorol fel mint olyant, kik apostoli követ- séget nyertek. Azt mondja t. i. : »Etsi enim nonnulli Ponti- fices, legatos suos in peculiaribus rerum adiunctis persona- liter constituerint aliquos Principes, id de caetero fuit ad normam iuris, neque ipsorum successores dignitatem huius- modi sibi vindicaverunt. Ita Silvester II. legatum Apostoli- cum creavit S. Stephanum regem Hungáriáé, et Gregorius IX. Adalbertum IV., Martinus V. Ladislaum V. regem Poloniae, et Viteldum Alexandrum magnum ducem Lituaniae.« Ime, így nyilatkozik szent István királyunkról és a világi feje- delmeknek adott apostoli követségről a római szentegyház- nak egy bíbornoka, akit XIII. Leó pápa Rómában az egy- házi közjog tanárává nevezett ki, aki tehát alaposan van tájékozva a római Szentszék nézeteiről és hagyományairól és aki bizonyára irataiban híven fejezi ki ezt a római híva- talos álláspontot. Ezek után pedig nincs okunk, hogy mi magyarok szigorúbb nézetet valljunk a világi fejedelmeknek adható pápai követség kérdésében, mint maga a római Szentszék. Csak röviden kívánjuk érinteni Hinschius állásioglalá- sát szent István apostoli követsége tárgyában ; olyan röviden, amiképen ő maga végez ezzel a kérdéssel. Az egyház jognak ez a nagyhírű művelője, aki nagy munkájában annyi törté- neti adatot hordott össze és azt oly mesterien tudta föl- 1 1 Edit. 4. (1906.), vol. II., pag. 277.
