Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Notter Antal: Szent István király apostoli követsége
810 DR. NOTIER ANTAL. érvényesítésében nehézségekbe nem ütközik.1 Megjegyzendő itt, hogy valamely országnak a keresztény hitre térítése esetleg alkalmas arra, hogy általa a nemzeti érzület sértve érezhesse magát. Mert a térítés nem mehet végbe anélkül, hogy nagyszámú külföldi pap ne jöjjön az országba. Emellett az újonnan megtérített országban az egyházszervezet léte- sítésénél is lehetséges a nemzeti érzület megsértése. A korai középkorban, mikor a ■hittérítésnek nem volt meg a mai módszere, a megtérített vidékeken létesített püspökségeket a legközelebbi érsekségnek rendelték alá. Ez pedig rendesen sértette az ország önállóságát. Ezért küzdött akadályokkal nálunk a Piligrin passaui püspök által való térítési munka is. Hogy az idegen érsekségnek való alávetésből származó ezen politikai bajok elkerültessenek, léptették életbe a pápák a XII. században azt a szokást, hogy az újonnan megtérített országokban fölállított püspökségeket nem rendelték alá egy érsekségnek, hanem közvetetlenül a római Szentszéknek, vagyis exemtusokká tették.1 2 Szent István idejében azonban efajta exemtiók még nem léteztek ; de Magyarországon nem is volt erre szükség, mert szent István védelme alatt oly sikerrel folyt a térítés, hogy nemcsak püspökségeket, hanem magyar érsekséget is lehetett fölállítani. Fraknói szerint II. Szilveszter pápa eljárása a kiváló bölcseség bélyegét viseli magán azért is, mert lehetővé tette, hogy István azokat a jogokat, amiket abban a korban a császárok és más fejedelmek önhatalmúlag ragadtak maguk- hoz, mint a pápa helytartója gyakorolhassa.3 Az itt ismertetett nézettel szemben áll az a másik nézet, mely tagadja azt, hogy szent István apostoli követ volt. Tagadja, mert apostoli követségének bizonyítékait nem tartja kielégítőknek, sőt szent István apostoli követségé- nek még a gondolatát is eleve egészen valószínűtlennek, sőt jóformán az egyház alkotmányába, hierarchikus szerveze1 Fraknói, id. h. 2 Hinschixis, Kirchenrecht II. 2. 329. 3 Fraknói, id. m. 8. 1.
