Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Notter Antal: Szent István király apostoli követsége
808 DR. NOTTER ANTAL Mindezek a nézetek nem zárják ki egyik a másikat״ Ami különösen a pogány hagyományokat, a magyar feje- delemnek a pogány magyar vallás ügyeiben való hatalmát illeti, ennek befolyását a keresztény királynak a magyar katholikus egyházban való hatalmára valószínűnek kell tar- tanunk. Megvolt ez a germán népeknél is. A germán feje- delmek, kik mindig valamely germán istentől származtat- ták le magukat, ebből folyólag természetszerű intézői voltak ezen isten tiszteletének, tehát főpapi és valláskormányzói hatalmuk volt. Midőn a keresztény vallásra tértek át, aligha voltak hajlandók ebbeli hatalmukról lemondani és ezzel népük s a nagyobb urak előtt tekintélyük csorbítását szén- vedni, hanem lélektani szükségességgel azon kellett lenniök, hogy a keresztény vallásban is elfoglaljanak egy a régihez hasonló helyet. Főpapok nem lehettek ők az új vallásban ; ehelyett lettek egyházvédők és bizonyos tekintetben egyház- kormányzók : »episcopi externi«, aminőnek már Nagy Kon- stantin császár ismete föl a maga szerepét a katholikus egyházban. A germán királyok tehát pogány főpapokból a katholikus egyház főkegyurai lettek. Hogy Magyarországon hasonló erejök és következményük volt a pogány vallás hagyományainak, azt kétségtelennek tekinthetjük. Emellett természetesen áll az a másik tény is, hogy szent Istvánnak a katholikus vallás hathatós terjesztésére szüksége is volt széleskörű egyházi hatalomra ; mint ahogy szükségük volt más fejedelmeknek is, kik a katholikus hit terjesztésén buzgólkodtak. És ha a velencei dogének volt ilyen tágkörü egyházi hatalma, az épen az említett két ok eredménye lehetett és mint példa buzdítólag 1 láthatott szent Istvánra. De amíg a szent Istvántól bírt egyházi hatalom erede- téré vonatkozó nézetek ekkép összeegyeztethetők, addig nem egyeztethetők össze azok a nézetek, melyek szent István király egyházi hatalmának mibenlétére vonatkoznak. Tör- ténettudósaink többsége apostoli követségnek, illetőleg pápai helytartóságnak minősíti szent István egyházi jogkörést. Kész- séggel elismerik, hogy ez szokatlan jelenség volt egyházjogi szempontból. Fraknói Vilmos szerint »az egyházi jogható-
