Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Notter Antal: Szent István király apostoli követsége
c) a pápai helytartót illette a legfőbb büntető hatalom és a legfőbb bírói hatalom a püspököknek egymás közt való pereiben ; d) joga volt a vikariátus minden fontos ügyéről értesí- tést követelni, ezeket szükség esetén elintézni vagy elintézés végett a római Szentszék elé terjeszteni.1 A thessalonichi pápai helytartónak tehát nagyjában ugyanazok a jogai voltak Illyriában, mint voltak a kelet- egyházi patriarcháknak a maguk kerületében; különbség volt azonban köztük hatalmuk eredetére nézve, mert a patriarchák saját jogukon bírtak ezzel a hatalommal, a thessalonichi püspökség pedig csak pápai megbízás folytán.1 2 Figyelemreméltó és bennünket érdeklő mozzanat azon- bán, hogy az úgynevezett causae majores nem a pápai hely- tartónak, hanem magának a római Szentszéknek eldöntése alá tartoztak ; ezeket tehát a thessalonichi püspöknek, saját jelentése mellett, Rómába kellett fölterjesztenie. Továbbá hogy minden fontosabb ügyben jelentést kellett tennie a római Szentszéknek.3 A pápai helytartóság tehát nemcsak nem jelentett függetlenséget a pápától (ilyesmit föltenni a jog legelemibb fogalmaival ellenkeznék), de nem jelentette azt sem, hogy a pápa a vikárius működésével mit sem törődik, a vikáriátussal szemben egészen visszavonult, illetőleg hogy primátusi jogait akkép ruházta át a vikáriusra, hogy neki annak helytartói működésébe beleszólása nincs. Ez nem 1 Hinschius, id. h. és az ott közölt forráshelyek. 2 Hinschius, id. m. I. 587. 3 Bonifác. I. ad Rufum a. 422. (Coustant 1044, id. Hinschius I. 587.) : »Si quid ab eodem, postquam episcopus nostris est auctori- tatibus constitutus, contra disciplinam et propositum sacerdotii fertur admissum, coepiscopus noster Rufus, cui ad vicem nostram cuncta committimus cum ceteris fratribus, quos ipse delegerit, negotium curabit audire, ad nostram relaturus omnia notionem, quae- cumque cognitioni ejus rerum cursus et ordo monstrarit.« Sixti III. ep. ad episc. Illyr. a. 437. (Coustant 1271., id. Hinschius, I. 586.): »Sit concilium quoties causae fuerint, quoties ille pro necessitatum emergentium ratione decreverit, ut merito sedes apostolica relatione ejus instructa, quae fuerint acta confirmet.« SZ. ISTVÁN KIRÁLY APOSTOLI KÖVETSÉGE. 803 51*
