Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Paluscsák Pál: A hit titkai és az emberi elme
A HIT TITKAI ÉS AZ EMBERI ELME. 793 A későbbi skolasztikusok megütköztek Richardus ilyen mondásain, különösen azon mondásán, hogy »ad quam- cumque explanationem veritatis etiam argumenta neces- saria non desint«. Ezen kijelentése mint rendes ellenvetés lép fel ott, ahol a skolasztikusok a Szentháromság meg- ismerhetőségéről az emberi elme által tárgyalnak.1 44. Hogy azonban ezen kifejezések »necessarias rationes«, »demonstrativae certitudinis« nem a szigorú bizonyítást akarják kifejezni és hogy maga Richardus sem vette azokat ily értelemben, az a következőkből tűnik ki. Először is azt mondja, hogy mindama érvek, amelyek- kel a Szentháromságot ■bizonyítgatja, csak akkor állják meg a helyüket, ha a hitben erősek vagyunk. Különben minden, amit mondott, kétségessé válik. Ebből pedig az következik, hogy a felhozott »ratio«-k és »demonstratio«-k nem szigorúan vett bizonyítások, csak azoknak szolgál- hatnak érvekül, akik a hitet elfogadják. Magát a titkot sem világítják meg a maga valóságában, a hitet sem teszik 1 Különösen a kifejezés »etiam argumenta necessaria non desint« volt a támadás tárgya. Különféleképen igyekezték kimagyarázni. Sz. Tamás három helyütt foglalkozik vele. A sententiákban (dist. 1, q. III. a. IV.) azt mondja, hogy »quod si dictum Richardi intel- ligatur universaliter quod omne verum possit probari per rationem est expresse falsum«. A Summában már (I. q. XXXII. art. I.) egy megkülönböztetéssel igyekezik Richardus szavainak megengedhető értelmet adni. Kétféle bizonyítás lehetséges »quae probat radicem« és »quae radici jam positae ostendit congruere consequentis effec- tum«. A Szentháromságot csak az utóbbi értelemben lehet bebizo- nyítani, de ez sem szigorúan vett bizonyítás. Leghelyesebb az, amit in Boet, de Trinitate q. I. a. IV. mond : »quod intellectus illius verbi apparet ex hoc quod sequitur«. Itten sz. Tamás összefüggésben veszi Richardus szavait, nem kikapva mint rövid idézetet. Richardus. maga pedig így folytatja : »quamvis illa interim contingat nostram industriam latere«. Vagyis mindennek van szükséges ratiója, — így a Szentháromságnak is — de mi azokat nem mindig ismerhetjük fel. Nagy Albert is így érti Richardus szavait (Summa theol. pars I. tract. III. q. XIII.): »quod licet rationes necessariae sunt ad distincti- onem personarum, tamen illae sunt supernaturales et divinae, ideo- sine lumine supernaturali inveniri non possunt«.
