Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Paluscsák Pál: A hit titkai és az emberi elme

mm

mmm₪M₪₪₪m

A HIT TITKAI ÉS AZ EMBERI ELME. 787

Másutt meg így nyilatkozik : Non tento Domine ,penetrare altitudinem tuam, quia nullatenus comparo illi intellectum meum, sed desidero aliquatenus intelligere veritatem tuam, quam credit et amat cor meum.1 Az elme tehát nem lát bele »penetrare« az Isten mélységes titkaiba, még pedig azért, mert az emberi gyönge elme ereje nincsen semmi arány- bán Istennel.2

36. Mennyire mehet tehát mégis az elme a hittitkok megértésében? Sz. Anzelmnek ez a felelete: »Sufficere namque debere existimo rem in comprehensibilem inda- ganti si ad hoc ratiocinando pervenerit, ut eam certissime esse cognoscat : etiam si penetrare nequeat intellectu quomodo ita sit«.3 A hit igazsága tehát »res incomprehensibilis« nem fogható fel. Az elme elégedjék meg azzal, hogy azokat meg- ismeri »esse cognoscat«, vagyis biztos ismeretére jut annak, hogy mi van kinyilatkoztatva, de azoknak benső termé- szetét, mivoltát és benső szükségességét »quomodo ita sit« nem értheti meg. Ezen megkülönböztetéssel szabja meg sz. Anzelm a theologiai kutatás határait.

37. A XII. század egyik nagy elméjének, Abelard-nak elveit a hittudomány feladatáról és természetéről rövidesen a következőkben foglalhatjuk össze :

A bölcselők meg az eretnekek okoskodásai megkövetelik, hogy mi a hit igazságait észbeli bizonyítékokkal is védel1 Proslogion, cap. I. (Migne, CL Vili. col. 227.)

2 Ezen gondolatnak mély bölcseleti megokolását különösen sz. Tamásnál találjuk meg. S. Theol. I. q. XII. a. IV. — C. Gentes III. 52.

3 Monologium, cap. 54. (Migne, CLVIII. col. 210.) V. ö., amit ugyanezen művében később mond : »Videtur mihi hujus tam sub- limis rei secretum transcendere omnem aciem intellectus humani, et idcirco conatum explicandi qualiter hoc sit, continendum puto. . . nec idcirco minus his adhibendam fidei certitudinem, quae probationibus necessariis . . . asseruntur, si suae naturalis altitudinis incompre- hensibilitate explicari non patiantur.« A bizonyítások a titkok magya- 1-ázatánál nem benső, döntő érvek, hanem csak hasonlatok (Monolo- gium, cap. 65.) vagy csak illendőségi okok (Monologium, cap. 39, cap. 40.), azért ha nincsenek is érveink, mégis hittel kell fogadnunk a titkokat. (De fide Trinitatis, cap. II. Migne, CLVIII. col. 265.)

50*