Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Irodalmi értesítő
KOLLANYI FERENC : A pXRBÉR JOGI TERMÉSZETÉHEZ. 725 Dr. Timon műve a jelen évben újból megjelent 1 s ezt a második kiadást ismét hozzászólások követték. Kollányi Ferenc prelátus és jaáki apát a címben jelzett művében ismerteti Timon Ákos felfogását a párbér eredetéről és jogi jellegéről s vele szemben más felfogást nyilvánít és védelmez. Ugyanis Timon szerint a párbér a hívek önkéntes adományaiban bírja eredetét, amennyiben a hívek egyes egyházi ténykedések alkalmával a lelkész ellátására önkén- tesen adakoztak, ezek az adakozások azután szokássá, majd meg egyházi rendelkezések következtében kötelezőkké váltak. »Egyrészt a tized elvonása a lelkészi jövedelem köréből, másrészt a hívek ajándékozási buzgalmának csők- kenése természetszerűleg maga után vonja, hogy a szokásos áldozási és kegyszer-oblatiók־ kötelezőkké lesznek, elvesztik ajándékozási jellegüket, megszűnnek oblatiók lenni az eddigi értelemben és a jog útján érvényesíthető szolgáltatásokká, praestatiókká válnak. Ennek első nyomait a XI. század folyamában találjuk. Két római concilium mondja ki először, hogy a szokásos oblatiók ép úgy kötelezők, mint a tized ; hogy a szokásos oblatiókat épen úgy mint a tizedet, kény- szer útján lehet realizálni. E határozatokat követi később, különösen a XIII—XIV. századokban számos particularis zsi- nati végzemény, melyekből világosan látjuk, hogy a századok folyamán az oblatiók az egész nyugati kereszténység kebe- lében kötelező szolgáltatásokká alakulnak át ... Az egykori áldozási oblatiók, melyek lassanként bizonyos nagy ünnepek- hez fűződnek, évenként visszatérő egyházi szolgáltatássá, szóval egyházközségi adóvá válnak (proventus lecticalis), a kegyszer-oblatiók pedig bizonyos egyházi cselekvényekért járó egyházi illetékekké (proventus stolaris).1 2 Az eredet ilyetén felfogásával szorosan összefügg Timon vélekedése a párbér jogi természetéről; ez ő szerinte sohasem lehet dologi teher, mely valamely ingatlant terhelne, hanem 1 A párbér Magyarországon jogtörténeti fejlődése és jelen állása szerint. II. bővített kiadás. Budapest, 1908. 416. és (vezérlő okmányokat tartalmazó függelék) 140. oldal. Ara 10 korona. 2 Timon id. műve, 9—10. old.
