Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Dr. Acsay Antal: A keresztény tanítás nevelő értéke

684

Dli. ACSAY ANTAL.

lélektani igazságot foglalják magukban ezek a szavak. Minden lélektan tanítja, hogy a lelki erők és a lelki tevékenységek összhangjában nyilatkozik meg az emberi boldogság, mely- nél az összhang érdekében az a szükséges, hogy az élet- és lélektani erőket, tevékenységeket mindig magasabb erő és tevékenység kormányozza. Az érzetek, az észrevevés, a szemlélet tevékenységei akkor egészségesek, ha a képzetek, a fogalom, ítélet, igazgatják; az akarat különböző tevékeny- ségei : ösztön, kívánság, vágy, akarás szintén a képzetek világosságában, erősségében, a fogalom és az ítélet tiszta- ságában bírják egészséges működésükben a legfontosabb eszközöket és föltételeket. Az értelem és az akarat külön- böző tevékenységeiben azonban úgy a különböző ingerek, mint a képzetek csak föltétel, illetőleg eszköz gyanánt szerepelnek, a tevékenységeknek igazi okát mindig magában a lélekben kell keresni.

A lélek, közelebbről a szellem, az emberi tevékenység- nek összes megnyilatkozásában arra törekszik, hogy az emberi tevékenységeknek valódi értékét mutassa meg az emberi léleknek ; ez azonban csak akkor lehetséges, ha a lélek sza- badon, függetlenül munkálkodhatik, ha nem tartják vissza munkálkodásában bizonyos javak, melyekre irányítja szívét.

Ez a veszedelem pedig könnyen megtörténhetik ; a gaz- dagság, az előkelő származás, maga a tudomány is azt ered- ményezik, hogy az emberi lélek azokban találja kizárólagosan örömét, azokat tekinti kincseinek és rájuk irányítja szívét és munkálkodását. Ebben a helyzetben az emberi lélek szellemi tevékenysége idegen befolyás alá kerül, mely alapjában semmisíti meg a lélek összhangját a vagyonnak, az előkelő származásnak, a tudománynak gőgjében és kevélységében.

Az idegen befolyásnak tehát bűn képezi alapját ; Isten helyett kísértetek uralkodnak.

Máskép van ez azoknál, akikre a nyolc boldogságnak elseje alkalmazható. Ezek az evangélium bölcs embere, »ki házát kősziklára építette. Es szakadt az eső, jött az árvíz, a szelek fútták és ama házra rohantak ; de nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapítva«. (Máté 7, 24, 25.)