Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Zubriczky Aladár: A »Te Péter vagy« szövegkritikája
A »TE PÉTER VAGY« SZÖVEGKRITIKÁJA. 525 a szó teljes értelmében prímásnak tartja ? Továbbá Resch elismeri, mi pedig alaposan igazolni fogjuk, hogy Origenes kitünően ismeri és sokszor s gyanútlanul használja a Tu es Petrust. Lehet-e elhinni, hogy alex. Kelemen nem ismeri ? mikor tudjuk, hogy Origenes tanítványa s az alexandriai iskolában mesterutóda Kelemennek. A hamisításnak tehát az ő idejében kellett volna Alexandriába eljutnia. A nagy szövegkritikus elég naiv volt volna, hogy gyanútlanul elfő- gadja, amit Resch oly távolról is tiszta hamisításnak lát ? 7. Reseli még az ál-cyprián De aleatoribus-ra, is hivatkozik. Elismeri, hogy ez a mű az 1. fejezetben idézi Máté 16, 19-et, de a Klementináknál tanúsított erőszakoskodással ki akarja hozni, hogy nem idézi Máté 16, 18-at. Pedig az említett mű ezt mondja : »Et quoniam in nobis divina et paterna pietas apostolatus ducatum contulit ... et originem authentici apostolatus, super quem Christus fundavit eccliam, in supe- riore nostro portamus«. Bizonyítéka az, hogy itt a »petra« hiányzik és az »aedificavit« helyett »fundavit« áll. Tehát ez még mindig a fejlődő szöveghez tartozik szerinte, amely aztán teljes fejlettségében bekerült Mátéba. Ö biztosra veszi, hogy a De aleatoribus a III. század ele- jéről való. Ügy látszik Harnackkal tart, aki a De aleatoribus-t Viotornak tulajdonítja a II. század végén, de hajlandó esetleg keltezésében 230-ig elmenni, azontúl azonban nem.1 Resch azonban tudomást sem vesz a nagy vitáról, mely már ő előtte, 1889—1903. között Harnack ezen állításához fűződött. Ryder, Hoensbroech, Minasi és Ehrhard hajlandók ugyan Harnack álláspontját elfogadni; de Funk, Wölffiin, Haussleiter, Miodónsky, Sanday, Hilgenfeld, Morin, Schanz stb. hevesen ellenmondanak Harnack állításának és a mű szerzőjét a III. század második felében, sőt a IV. szá- zadban keresik.1 2 Resch bizonyításában tehát az ő kelte1 Texte u. Untersuchungen 5, I. 1888. és Gesch. der altchr. Litt. I. 719. 2 Ehrhard. Die altchristl. Litt. u. ihre Erforschung. Freib. 1900. 278—84. és Funk. Kirchengeschiohtl. Abhandlungen. II. Paderborn. 1899. 209—236.
