Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Zubriczky Aladár: A »Te Péter vagy« szövegkritikája
ו״ 516 DR. ZUBRICZKY ALADÁR. tisztára érthetetlen, ha az ősegyházban ismernek oly krisztusi szót, amely Simonnak az apostolokkal szemben oly elsőséget és az egyházzal szemben oly alapvető jelentőséget tulajdonít, mint Máté 16, 18. Resch e ponton áthidalhatatlan ellentétet csinál, holott az áthidalás meglehetősen közelfekvő. A primatus semmi esetre sem jelenti a korlátlan önkényt és azt, hogy az alatt- való kénytelen volna a föllebbvalónak minden tettét helye- selni. A föllebbvalót joghatályának teljessége dacára is köti a természetes erkölcsi törvény, a positiv isteni törvény és az egyház javának szem előtt tartása. Az alattvaló a föllebb- való joghatóságának teljes elismerése mellett is rámutathat a föllebbvalóval szemben arra, hogy eljárása az említett pontok valamelyikét sérti. Nem kell épen Savonarola sokat vitatott kérdésében állást foglalnunk, hogy ezt megengedjük. Ott van sz. Birgitta esete, aki nagyon erélyesen intette V. Orbán pápát, hogy Avignonba vissza ne térjen, sőt büntetés- képen közeli halálát is kilátásba helyezte. Sz. Tamás is elismeri az alattvalónak ezt a jogát és egyenesen a correptio Petrire hivatkozik példa gyanánt : »Ubi imminet periculum fidei, etiam publice essent praelati a subditis arguendi. Unde et Paulus, qui erat subditus Petro, propter imminens periculum scandali circa fidem, Petrum publice arguit.« 1 A correptio Petri tehát kitünően megállhat a maga helyén, és a primatus Petri Máténál egy és ugyanazon Szentírásban, sőt meg- állhatna egy és ugyanazon szerzőnél is. Sőt épen a Galatákhoz írt levélen át fátyolosán keresztül- csillámlik Péter primátusa, ámbár a Máté 16, 17—19 egész terjedelmében nem idéztetik is. Resch is észreveszi a 2. fej. 9. versét: »Jacobus, et Cephas et Joannes, qui videbantur columnae esse« ; persze ezt nem tartja elégnek (okaira később válaszolunk). Más helyen azt is észreveszi, hogy Gal. 1, 16 : »Ut revelaret Pilium suum in me, ut evangelizarem illum in gentibus : continuo non acquievi carni et sanguini« — fel- tűnő visszhangja Máté 16, 17-nek. De ezen ártatlanabb helyek 1 S. Th. II—II. 33. art. 4. ad 2.
