Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Mihályfi Ákos: Az epiklézisről
AZ EPIKLÉZISRŐL. 483 expectare. Hasonlókép In die sancto Pentecostes .1י Suscipe quaesumus Spiritus sancte, omnipotens Deus, sacrificia te auctore instituente decreta, qui inlibatae virginis in utero quondam membra, in qua Verbum caro fieret, quibus hoc rite sacrificium rite competeret, immaculata formasti. In cujus haec similitudinem corporis et sanguinis munera inge- rimus et ut plenitudinem debitae sanctificationis, te deifi- cante, obtineant, supplicamus. Van azután sok olyan post pridie imádság, amelyekben nincs említés a Szentiélekről, azonban az epiklézis kicseng belőlük. Gyakoriak ezen és az ezekhez hasonló könyörgések : »ut hoc sacrificium serenus accipias, sanctifices, benedicas«, »oblatum tibi sacrificium accepta et illius invisibilis gratiae tuae benedictione sanctifica« etc.1 2 7. A milánói ambrózián liturgiának ős-alakjáról, sajnos, sokkal kevesebbet tudunk, mint a gallikán és mozarab liturgiákról. A sz. Ambró püspök által átjavított s Milánó- bán ma is használt liturgia ugyanis már erősen a Damasus pápa által megreformált római liturgia behatása alatt áll :3 úgy hogy ebből nehéz kihámozni az ős milánói liturgiát. A sz. Ambró előtti korból pedig nem maradt fönn, vagy legalább is máig nem ismeretes semmi liturgikus emlék. Hoppe, aki pedig az epiklézisre vonatkozó liturgikus szőve- geket hangyaszorgalommal gyűjtötte össze, az ambrózián liturgiában egyetlenegy imádság-szöveget talált, amely az epiklézis jellegével bír. Ez a Muratori által kiadott Canon antiquae missae ambrosianae in coena Domini,4 amelyről Probst is állítja, hogy egyik-másik részlete az Ambró előtti időkre emlékeztet.5 Ebben a konszekráció után a mozarab post pridie-hez hasonló imádság következik: 1 Migne i. h. 620. 2 V. ö. Hoppe, i. m. 76—92. 11., ahol a mozarab misékből 38 post pridie imádság van közölve. a V. ö. Probst, Die abendländische Messe vom fünften bis zum achten Jahrhundert. 8 s k. 11. 4 Muratori, Liturgia Romana Vetus I, 131. 5 Probst, Liturgie des vierten Jahrhunderts u. deren Reform. 228. s k. II. 31*
