Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Irodalmi értesítő

414

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

A XIII. század »valóban a prédikáció százada. Előtte találunk több retorikát, de kevesebb termékenységet. Utána a termékenység nagyobb, de a jó és kifogástalan anyag kevesebb.«

Prédikáltak világiak is, sőt még nők is. Némely rend- főnöknő megengedte magának, hogy prédikáljon a templom- bán. Fennmaradtak sz. Hildegardnak oktató beszédei. Hasonlóképen fennmaradt a későbbi XVI. századból de la Croix Janka ferencrendi apácának 71 különböző ünnepre való beszéde.

Voltak olyan prédikátorok is, akik állítólagos ereklyéket hurcoltak körül, csengetyüiket rázva, hogy magukhoz vonják az avatatlanokat és tudatlan világiakat, hogy tőlük pénzt csikarjanak ki; akik a bűnt palástolják és mentegetik ala- mizsnáért, s azután rosszul szerzett pénzöket rossz célokra fordítják.

Prédikáltak a szabadban is, gyűlések, vásárok alkal- mával. A templomban a hallgatóságot (bele gens, bele segnors, bele douce gént, segnors et dames) többször csendre kellett inteni, mert a hallgatók oly otthonosan érezték magukat, hogy épen nem ájtatoskodtak, hanem lármáztak.

Rettenthetetlen bátorságú szónok volt e korban Vitryi Jakab (f mint bíboros érsek 1240-ben). Elve volt : cum tangit presbyter praedicando, durus esse debet.

A XIV. századnak, Gerson Jánost kivéve, korszakot alkotó szónoka nincs Franciaországban. A gombamódra sza- por odó gyűjtemények között legnépszerűbb volt a Dormi secure (alugyál békén, a te beszéded már kész), mely rövid idő alatt 30 kiadást ért.

Hírneves népszónok volt ez időben Thomas Couette, aki 15—20 ezer ember előtt szokott beszélni. Szőnyeggel bevont állványon mondotta a misét s a szentbeszédet. Midőn valamely községbe bevonult, az Üdvözítő példájára, szamáron ült. Ezen állatnak még szőrét is elvitték a hallgatók emlékül. Egész csoport szerzetes és tanítványainak serege ment nyomá- bán, az elöljáróság és nemesség ünnepélyesen kivonult elébe